A válasz az, hogy nem. A megkérdezésem nélkül hoztak hírbe egy cikkben, ahol állítottak be, mintha én a Tisza Párt, vagy Magyar Péter tanácsadója lennék. De nem vagyok egyik pártnak sem a tanácsadója, és amit mondok elemzőként, az a saját véleményem

– válaszolta Bod Péter Ákos arra a felvetésünkre, hogy a sajtóban sok helyen úgy hivatkoznak rá, mint Magyar Péter tanácsadója. 

Felidézte, a sajtóban kering egy dokumentum, amit állítólag két közgazdász, Kármán András és ő is szakértőként értékelt, de erről a dokumentumról azt sem tudta, hogy létezik-e egyáltalán. „Sőt, Kármán Andrástól eltérően nem is ültem olyan rendezvényen, ami alapján azt lehetne állítani, hogy a Tisza Párt tanácsadója lennék. Nem beszéltem ilyenről Magyar Péterrel, és sem tőle, sem pedig a munkatársaitól nem kaptam szakértői dokumentumot, háttéranyagot” – magyarázta a közgazdász.

Ha viszont elemzőként kérdez, akkor nem tudok mást említeni, mint azt a nyugat-európai gyakorlatot, amit a szakma óriási többséggel képvisel az egy-, vagy többkulcsos adó vitája kapcsán – folytatta a jegybank korábbi elnöke. Eszerint

a méltányossági és politikai vonatkozásokon túl a megfelelő adómérték megállapításánál az adóviselő-képességet figyelembe kell venni. Márpedig teljesen nyilvánvaló, hogy a kisebb keresetűek adóviselési képessége csekély, a jómódúaké pedig nagyobb.

Bod Péter Ákos szerint ez az oka annak is, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amit nem lehet egy magyar ellenzéki párt szócsövének nevezni, júliusban megállapította, Magyarországon progresszív adózás bevezetésére lenne szükség, tekintettel a költségvetés szorult és tartósan gyenge állapotára.

Hazánkban azért is nehéz adókról, bérekről, árakról értelmes szakmai párbeszédet lefolytatni, mert amíg korábban a hivatalban lévő magyar kormányok az ilyen ügyeket a parlament elé vitték be, most viszont „bolyongó papírokról” van szó, illetve konferenciák szünetében kell a regnáló miniszterekből kihúzni, hogy mint gondolnak az árszabályozás jövőjéről, az árakba való beavatkozásról

 – idézte fel.

Óriási nívóesést lát Magyarországon az állami szabályozások megalkotásában. Erre példaként felhozta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Harcosok klubja zárt Facebook-csoportjában jelentette be a határidő lejárta előtt nem sokkal, hogy a kormány meghosszabbítja az árrésstopot, ami boltok ezreit érinti. 

A hatalomban lévő kormányzatnak el kellene számolnia arról, hogy mit és miért csinál, és ennek egy parlamenti demokráciában alapvetően az Országgyűlés lenne a helyszíne, ám lényegében a Covid óta itt nincs parlamenti kormányzás, helyette improvizációkkal teli, szakmailag gyakran nagyon ingatag, gyenge lábakon álló folyamat zajlik törvényhozás címszó alatt. Ez a helyzet

– hangsúlyozta a közgazdász. 

Arra is felhívta a figyelmet, hogy ebben a felfokozott kampányközegben különösen nehéz közpolitikai eszmecserét folytatni az szja-ról és azokról az intézkedésekről, melyek a potenciális adófizetők jelentős részét mentesítik a személyi jövedelemadó fizetése alól. S bár ezek alapján a következő években szja-ágon állami bevétel fog kiesni elkerülhetetlenül, a kormányzat részéről mégsem volt bejelentés arról, hogy milyen más adóbevételből pótolják az így kieső költségvetési forrásokat, illetve hogy milyen kiadásokat húznak le. Úgy látja, hogy mivel ez nem történt meg, emiatt jogosan merül fel, fenntartható-e a magyar költségvetés. 

Arra a kérdésükre, hogy

lesz-e megszorítás, Bod Péter Ákos elmondta, a kifejezés rögtön áthelyezi ezt egy politikai térbe, mert a megszorítás politikailag átszínezett kifejezés.

Ha stabilizálást mondunk, akkor kevésbé kap a szívéhez az állampolgár, de ugyanarról van szó. Stabilizálni kell az állami bevételek és kiadások egyenlegét, a deficitet, ez folyamatos feladat, főleg nálunk, ahol az újonnan csatlakozó uniós tagállamok közül a legnagyobb arányú a költségvetési adósság, jelentős a költségvetés folyó éves deficitje, valamint messze legnagyobb a GDP-arányos kamatfizetési teher

 – magyarázta.

Azt is aláhúzta, hogy fenntarthatósági szempontok alapján írta le javaslatában az IMF, hogy az árrésstopoktól, az ágazati adóktól minél előbb meg kell szabadulni, az adózásnál pedig növelni kell az adóalapot, ebben az összefüggésben említik a progresszív, többkulcsos adózás bevezetésének javaslatát. A kiadásokat felül kellene vizsgálni, mert rettentő költséges a magyar államháztartás.

Ugyanakkor ezzel nem lehet kampányolni

 – vetettük közbe.

„Ebben igaza van, de elemzőként nem az én feladatom megválaszolni azt a kérdést, hogy a magyar választópolgárokat hajlandó-e valaki felvilágosítani a gazdaság tényleges állapotáról. Kérdéses, hogy a bedobott számok realitását kiszámolja-e valaki. Nem a magam féle elemzők feladata ez, talán megtehetné a Költségvetési Tanács. Viszont mivel már dübörög választási kampány, nem várom el a politikusoktól, hogy rátérjenek a technikai összefüggésekre a GDP-növekedés, a kamatszintek, az olajár, a munkatermelékenység kapcsán, és a közvéleményt traktálják azzal a nagyszámú, több tucatnyi gazdasági változóval, amelyek alapján hozzávetőlegesen meg tudnánk mondani, hogy fél év, egy év, esetleg öt év múlva milyen lesz a magyar gazdaság helyzete. Ezzel szemben Magyarországon még most szeptemberben sem lehet pontosan tudni, hogy mekkora lesz az idei gazdasági növekedés” – válaszolta az Economxnak a közgazdász, hozzátéve: a kormányzat 3,4 százalékos növekedésre alapozta költségvetést, illetve a nagyvonalú adómérsékléseket, holott a valóságban a növekedés talán félszázalékos lesz az idén is. Így egymást követő három évben Magyarországon finoman szólva sem húzott a magyar gazdaság, viszont a költségvetési kiadások növekedtek. 

Ennek ellenére Magyar Péter is megígérte a kormányváltás utáni adócsökkentést. Ezzel kapcsolatban a korábbi jegybankelnök arról beszélt, elsősorban a hivatalban lévő kormányzat felelőssége, hogy a tényleges költségvetési helyzetet bemutassa, ha már maga intézkedéseket hoz az az adóterhek csökkentéséről. Mert ha a kormány szerint fenntartható módon le lehet mondani jövőbeli adóbevételekről, akkor nem kell meglepődni, hogy másoknak is vannak elgondolásaik a méltányos adózásról. Az viszont, tette hozzá, ma elsikkad, hogy mitől nőne mégis a gazdaság. A kormányoldalról azt hallani, hogy majd elmennek Arábiába, visszajönnek egy nagyberuházással, ami aztán berúgja a gazdaság motorját. A másik oldal azt ígéri, hogy a jogállamiságot visszaállítja, és ezért el tudja hozni azokat az uniós pénzeket, amelyeket ez a kormány nem képes. Ezek elég eltérő jövőképek, amiken már el tud tűnődni a választópolgár. De ez azért túl van a számszerűségekbe ragadt közgazdaságtanon, hiszen ez sokkal inkább politikai választás – magyarázta, hozzátéve: az is politikusi szándékkifejezés, hogy például a Tisza Párt a dúsgazdagok jövedelmét emelt kulccsal megcsapolná, a kevésbé tehetősek adóterhét pedig lejjebb viszi; a többkulcsosság nem azt jelenti, hogy mindenki egyre többet fizet, hanem azt, hogy aki mondjuk a minimálbér környékén keres, az kisebb kulccsal adózzon. 

Az adózás körül most kitört heves vitát egyébként időelőttinek tartja, hiszen már vannak hatályos döntések idénre és 2026-ra, aztán majd jövő nyáron összeül az új összetételű parlament, ahol a polgárok által választott képviselők, miután meghallgatták az akkori pénzügyminisztert arról, mekkora a finanszírozási rés, és szerinte milyen eszközökkel lehet azt csökkenteni, nos, akkor dönthetnek majd az szja-ról, az összes eddigi kedvezményről, meg a kiadáslefaragásokól. Ezt hívhatják megszorításnak, bár ő úgy látja, tette hozzá,

„ha ez enyéim vannak kormányon, az felelős stabilizálás, ha meg ők, akkor az népnyúzó megszorítás – de csak azt mondom elemzőként, hogy majd az akkori tényadatok ismeretében a szakminiszter majd javaslatot tesz arra, hogy milyen adóbevételeket kell megemelni, vagy milyen kiadásokat visszavágni. Az politikai döntés, a parlamenti többség felelőssége”

 – magyarázta.

Tarthatatlan költségvetési tervekhez, a stabilizálás elkerülhetetlen – szögezte le.