A diótermesztés ma már csak öntözéssel és jól megválasztott fajtákkal lehet életképes Magyarországon. A 2024-es év tapasztalatai különösen rávilágítottak a klímaváltozás és az alkalmazkodóképesség közötti összefüggésekre – nyilatkozta az Agroinformnak Engelhardt Ádám, az Engelhardt Dióbirtok vezetője.

A közelmúltban második alkalommal rendezte meg szakmai napját az Engelhardt Dióbirtok, ahol több mint 1700 hektárnyi dióültetvényt képviselő hazai és felvidéki termelők gyűltek össze. A résztvevők a termelési tapasztalatok mellett a jövő kihívásait is áttekintették – különös tekintettel a klímaadaptációra, az öntözésre és a fajtaválasztásra.

Engelhardt Ádám ennek kapcsán elmondta:

A dió sosem volt könnyű növény, de az elmúlt évek éghajlati szélsőségei minden eddiginél jobban próbára tették a gazdákat.


2022-ben az aszály szinte lenullázta a termést, 2023-ban az előző évi károk miatt maradt el a hozam az öntözetlen területeken, míg idén a mennyiség ugyan javult volna, de a hőstressz miatt a diók többsége silány minőségű lett.

„2024-ben a teljes hazai termelésből becslésem szerint mindössze 3–500 tonna dió felelt meg a héjas termékkel szemben támasztott minőségi követelményeknek”

– fogalmazott a szakértő. Mint hozzátette, ez a minőségi romlás hosszú távon a nemzetközi piaci pozíciók elvesztéséhez vezethet.

Öntözés nélkül nincs jövő

A dió vízigénye magas, a nyári időjárás pedig egyre inkább indokolja a célzott vízpótlást.

„Magyarországon, az én meglátásom szerint, öntözés nélkül hosszú távon nem érdemes dióval foglalkozni”

– hangsúlyozta Engelhardt Ádám. Szerinte azonban a szabályozási környezet és a kivitelezési nehézségek sokakat visszatartanak a beruházástól.

Intenzív termesztés, innovációval

Mint elmondta, egyre népszerűbbek a síkfalas metszéssel kialakított intenzív ültetvények, amelyek hatékonyabb művelést és gépesítést tesznek lehetővé. A magas fák növényvédelme szintén kritikus pont: létezik már olyan permetezőgép, amely akár 8–10 méteres magasságig is képes eljuttatni a készítményt.

A technológiai nyitottság kulcseleme lehet annak, hogy a hazai diótermesztés újra versenyképes pályára álljon

 – emelte ki Engelhardt.

A támogatások torzítják a piacot

Szóba került az is, hogy a hazai ültetvények jelentős része nem termelési céllal, hanem a támogatásokért lett telepítve.

„A közel 9500 hektárból valós termelési szándékot körülbelül 2–3000 hektár esetében látok”

– mondta a szakember, aki úgy látja, a piac csak akkor válik fenntarthatóvá, ha a gazdálkodók nem a támogatási logika mentén, hanem hosszú távú minőségi termelésre alapozva működtetik ültetvényeiket.

Tudás és kutatás nélkül nem lehet fejlődni

Úgy véli, a versenyképes diótermesztés egyik legnagyobb akadálya a tudományos háttér hiánya.

„Tények helyett sokszor hittel gazdálkodunk. Például ha dióhullást tapasztalunk, magunknak kell kikísérleteznünk, mi az oka és hogyan lehet ellene védekezni, mert nincs elegendő érdemi kutatási adat.”

Példaként egy francia modellt említett, amelyben a gazdálkodók részben maguk finanszírozzák a háttérkutatásokat és szaktanácsadást – szerinte hasonló rendszerre Magyarországon is szükség lenne, és ehhez kész támogatást nyújtani.

A gazda szerint a termelők együttműködésén, szakmai közösségépítésén és a hiteles tudás megosztásán múlik, hogy a magyar dió újra elfoglalhatja-e méltó helyét az európai piacon.

Kapcsolódó