Amíg az amerikai és kínai vállalatok szinte korlátlanul növekedhetnek a belföldi és a nemzetközi fúziók révén, addig az európai vállalatok gyakran nem képesek elérni a globálisan versenyképes méretet, mivel az uniós szabályozás szigorúan korlátozza az összeolvadásokat akkor is, ha azok hosszú távon az innováció és a beruházások ösztönzését szolgálnák.
Az olyan esetek, mint például a Siemens és az Alstom vasúti üzletágainak 2019-es egyesülési kísérlete, amelyet az Európai Bizottság megakadályozott, komoly vitákat indítottak el a versenypolitika jövőjéről. Így az, ami belső piaci szinten a verseny megőrzését szolgálta, mára egyre inkább az EU nemzetközi versenyképességének gátjává vált.
Az uniós fúziós szabályozás egyre nehezebben tud lépést tartani a digitalizációval, a globális verseny éleződésével, a zöld átállással és a stratégiai iparágak védelmének igényével, ami a versenyképességi hátrány egyik legfőbb oka.
E problémákra válaszul az Európai Bizottság 2025 májusában hivatalosan is elindította a fúziós irányelvek átfogó felülvizsgálatát. A cél, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kapjanak az innovációs hatások, az infrastruktúra-beruházások, valamint az európai vállalatok globális versenyképessége.
Párizs és Berlin erősen szorgalmazza többek között, hogy
- külön szabályokat hozzanak az EU-n kívüli nagyvállalatok startup-felvásárlásaira, különösen akkor, ha ezeket az innovációs központokat a tranzakciót követően elköltöztetik Európából.
- Az állami és EU-támogatások odaítélésénél ne csak nemzeti szinten, hanem uniós koordinációval is történjenek elosztások, hogy a támogatások hatása erősebben érvényesüljön európai értékláncokban.
Brüsszel szerint a cél az, hogy jobban alkalmazkodjon az uniós versenyjog a realitásokhoz. Az új irányelvek várhatóan 2026-ban léphetnek hatályba – számolt be róla a Portfolio.
