A szakértő szerint a jegybanki kötvény működése nem
szolgálja a monetáris célokat, csak vonzza a külföldi forrásokat, a swap
ügyletek miatt az árfolyam erősítése nélkül, miközben jelentős költséggel jár. Regős
Gábor szerint érdemes lenne növelni azt a hányadot a kötelező tartalékon belül,
amely után a jegybank nem fizet kamatot, mivel ez a bankrendszerben
kamatcsökkentésként csapódna le, illetve növelni kellene a jegybank irányadó
eszközének futamidejét, mérsékelve ezzel likviditását és vonzerejét a
megtakarítások lekötésében. Ezen felül hosszabb távon egy új NHP is a jegybanki
célok teljesülését és a gazdaságpolitika támogatását szolgálná – zárta a
szakértő gondolatait az Indexen.
Az előzményekből kiderült az elmúlt időszakban éles vita
alakult ki arról, hogy az MNB jól végzi-e a feladatát, nem kellene-e
alacsonyabb kamatokkal ösztönöznie a gazdasági növekedést.
Regős Gábor válaszát azzal kezdi, hogy bemutatja a jegybank feladatát,
hiszen az nem korlátozódik kizárólag az árstabilitás kérdéskörére. A közgazdász
ezt követően sorra veszi a törvényben meghatározott feladatok megvalósulását.
Az elsődleges cél az árstabilitás, ami a gyakorlatban a 3 százalékos inflációs cél elérését és tartását jelenti.
A jegybank itt leginkább az árfolyamon keresztül tud hatni, hiszen Magyarországon a monetáris transzmisszió csatornái közül egyértelműen az árfolyamcsatorna a legerősebb. A forint árfolyama most stabilnak tekinthető, 380 körül mozog, szűk sávban, azaz itt jelentős probléma – a még viszonylag magas infláció ellenére – sem látható jelenleg (az más kérdés, hogy az infláció leszorításához is jelentős kormányzati beavatkozásra volt szükség, például az Árfigyelővel és az energiaárak kordában tartásával)
– mutat rá a szakértő,
de emlékeztet, hogy ez nem volt mindig így, a tavaly szeptemberi kamatdöntés során ugyan a jegybank a várt 75 bázispontos emelés helyett 125 bázispontos
szigorítást hajtott végre, de váratlanul – és mint kiderült, rossz ütemben –
leállította kamatemelési ciklusát. Hozzáteszi, ezt a Makronóm Intézet nem csak utólag látja
így, már rögtön a tavaly szeptemberi kamatdöntést követő kommentárjában úgy
fogalmazott, hogy a kamatemelések túl korai leállítása jókora kockázatot hordoz
magában.
A jegybanknak addig kellene folytatnia a kamatemeléseket,
amíg nem látszódik az infláció tetőzése, amely legkorábban az idei év végével
következhet be. Ennek további következményei lehetnek az összezuhanó árfolyam és
jelentős mértékű, rendkívüli kamatemelés.
A második pont a célok elérése.
Leszögezi, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, ez a
feladat tehát teljesül, ugyanakkor a gazdasági növekedéshez való fenntartható
hozzájárulás biztosítása és a kormány gazdaságpolitikájának támogatása már nem
tűnik sikeresnek.
A hitelezési folyamatokról az MNB Hitelezési Jelentése azt
írta, hogy az új hitelkihelyezések volumene 2023 második negyedévében a teljes
vállalati szegmensben lényegében megegyezett az előző év azonos időszakának
szintjével, míg a kkv-hitelek esetében jelentősen, 31 százalékkal elmaradt
attól, amiben a támogatott hitelek miatti magas bázishatás is szerepet
játszott.
Regős Gábor szerint a jegybanki megállapításokat némileg
sarkítva, ez úgy értelmezhető, hogy hitelezés alig van, annak is jelentősebb
része a kormány különböző, a költségvetést egyébként jelentősen megterhelő
hitelprogramjaiból származik.
A magas kamat nem csak a hitelezés oldalán jelent gondot.
A vállalkozások bankbetéteik után is érdemi kamatot kapnak –
szemben a lakossággal, ahol a kereskedelmi bankok a kamatot betéti oldalon
alacsonyan tartják. Ez a kamat egyrészt szintén a beruházásokat fogja vissza,
hiszen, ha a pénz bankbetétben tartása többet hoz, mint a beruházás, akkor nem
éri meg beruházni. Másrészt ezt a jegybanki eszközök (praktikusan a
tartalékeszköz) kamatozásán keresztül, végső soron a költségvetés finanszírozza
– tehát még sokba is kerül. Az első szempontot valamennyire mérsékli a
kormányzat által bevezetett kamatsapka, de ez még önmagában kevés.
A jegybank irányadó eszközének szerepét 2014-ig a kéthetes jegybanki kötvény töltötte be.
Az önfinanszírozási program keretében ugyanakkor döntés
született 2014 áprilisában az irányadó eszköz betétesítéséről az év
augusztusától kezdődően. A lépés célja a banki likviditás terelése volt az állampapírpiac irányába. A hazai bankok a betétesítés nyomán átrendezték
eszközállományukat, növelték a tartott állampapírok mennyiségét, vagyis
konszolidált állammal szembeni kitettségük nem változott. A külföldi szereplők
ugyanakkor a lépés hatására közvetlenül már nem fértek hozzá a jegybank
instrumentumaihoz, így ők alkalmazkodtak. A külföldi források egy része
ellenben elhagyta az országot, azonban ennek nem volt közvetlen kihatása a
forint árfolyamára, mivel nem a spot piacon, hanem a hazai bankokkal kötött
FX-swap ügyleteik lezárásával zárták pozíciójukat a külföldi szereplők.
A jegybanki diszkontkötvény kivezetése esetén a 2014-ben
tapasztalt folyamatok megismétlődését várhatjuk, a külföldi szereplők egy része
zárhatja a nyitott swap-pozícióit, míg a források egy másik része az irányadó
eszközön keresztül továbbra is a jegybank mérlegében maradhat.
A Makronóm javaslata szerint érdemes lenne emellett átalakítani a jegybank irányadó eszközét, a kötelező tartalékot is.
Jelenleg a tartalékköteles hitelintézeteknek a meghatározott
forrásaik 10 százaléka után tartalékot kell képezniük a jegybanknál. Ezen
tartalék negyedére a jegybank nem fizet kamatot, míg háromnegyedére az
alapkamatnak megfelelő kamatot fizet. Viszont a marginális kamatszint nem változna a
lépés által, a külföldi befektetők a hazai bankrendszeren keresztül továbbra is
el tudnák helyezni a jegybanki instrumentumokban – például a tartalékszámlán –
a likviditásukat, így az nem járna tőkekivonással. Negatív következményként
felmerül a bankok kamatjövedelmének csökkenése, amely pedig a bankadó mértékét
mérsékelné, így ez költségvetési hatással is járna.
A jegybanki irányadó eszköz egynapossá tétele a turbulens pénzpiaci környezetben hatékony eszköz lehet.
Fontos kiemelni, hogy annak működése a gyakorlatban még
tavaly sem került tesztelésre, a jegybank nem változtatott napi szinten a
monetáris kondícióin. Ugyanakkor a monetáris politika normalizációjának
keretében ismét érdemes lenne visszatérni a hosszabb futamidejű
likviditáslekötésre. Megfontolásra javasolják továbbá egy célzott, az
újraiparosításra és zöldátállásra fókuszáló Növekedési Hitelprogram elindítását, támogatandó a gazdaságpolitikai célkitűzéseket.
A jelenlegi piaci környezetben a vállalatok jelentős szabad kapacitással rendelkeznek, ezt mutatja a több ipari alágazatban 10 százalékot meghaladó termeléscsökkenés, illetve az építőipar teljesítményének és rendelésállományának alakulása. Így pedig a kereslet megjelenése nem eredményezne újabb inflációs sokkot, hosszabb távon pedig a kínálat növelése segíthet az áremelkedési ütem alacsonyan tartásában is. Továbbá az MNB korábban is alkalmazott olyan eszközt (preferenciális betét), amelynek segítségével növekedési időszakban is korlátozni tudja a jegybanki eszközök likviditásbővítő hatását
– fejtette ki Regős Gábor.
