Képzeljünk el egy olyan háztartást, ami havi 1000 kilowattóra energiát fogyaszt, és felszerel egy olyan napelemet a tetőre, ami 500 kilowattóra villamos energia termel meg. Logikus volna, hogy a villamosenergia-hálózatból feleannyi áramot fogyasztanak ezután, ám az igazság az, hogy a legtöbb háztartás esetében ez az arány ennél kevesebb. Így most többet fogyaszt ez a család, mint 1000 kilowattóra.
Ez a napenergia-visszapattanási hatás, ami az energiafogyasztás növekedésének és a napelemek által termelt mennyiségnek az arányát jelenti.
A Georgia Műszaki Egyetem egyik docense, Matthew Oliver egyik tanulmányában azt állítja: ha ráveszünk valakit arra, hogy napenergiát használjon, akkor ugyan csökken a hagyományos energiaforrásoktól való függősége, ám nem olyan mértékben, mint ahogy azt gondolnánk.
Szerinte ez azért van, mert a napelemek beszerelése után megváltoznak a felhasználók fogyasztási szokásai, így végül mégis növelik az áramfogyasztást.
„Az emberek azt hihetik, hogy a támogatásoknak köszönhetően pénzt takarítanak meg, vagy úgy érezhetik, hogy az áramfogyasztásuk nem olyan környezetkárosító, mint korábban, ezért tovább hagyják égve a villanyt – állítja a docens.
Hozzáteszi, hogy a döntéshozóknak figyelembe kellene venniük ezt a jelenséget, mivel ha a visszapattanás mértéke 20 százalékos, akkor a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének a 20 százaléka veszik el, amit a napelemek egyik előnyeként kaptak volna.
„Be kell építeni a becsült visszapattanó hatást a haszon-költség arányba, tekintettel arra, hogy mennyi villamosenergia-fogyasztást szorítunk ki" - mondta.
Bővebben--->
