A legfrissebb jelentések szerint az amerikai növényi tejpiac ma már 2 milliárd dolláros iparág. Tavaly 6,4 százalékkal nőtt, és az amerikai háztartások 41 százaléka választotta a növényi tej alternatíváit.
E vásárlók 76 százaléka visszatérő vásárlóvá vált, annak ellenére, hogy a növényi tejek 87 százalékkal kerülnek többe, mint a hagyományos tehéntej.
Sokan szeretik az egészségügyi előnyöket és az ízt, míg egyharmadukat a környezetvédelem motiválja.
Nem meglepő, hogy a tehéntej a legkevésbé fenntartható az előállításával járó szén-dioxid-kibocsátás és vízfogyasztás tekintetében. De a növényi tejek fenntarthatósága is változó − írja a Statista.
Minden liter előállított tehéntej 628 liter vizet használ fel és 3,2 kg széndioxid-kibocsátást eredményez.
A növényi tejek közül még a legvízéhesebb, a mandulatej is csak 60 százalékát éri el ennek a vízfelhasználásnak, és a legnagyobb szennyező közülük, a rizstej sem produkálja a tehéntej által termelt kibocsátás 40 százalékát. A szója- és zabtej még fenntarthatóbb választás a vízfelhasználás tekintetében, a tehéntej előállításához felhasznált víznek csak a töredékét igénylik.
Mivel a zab- és szójatej előállítása ennyire kíméli a környezetet, a csomagolás és a szállítás tulajdonképpen a nagyobb komponenssé válik − áll a tanulmányban. A fogyasztó lakóhelyétől függően a fenti kettő közül valamelyik nagyobb valószínűséggel származhat messzi földről, de nem mindig könnyű kideríteni, honnan származnak az adott növényi tejben felhasznált termékek.
Gyakori tévhit, hogy a szójatej (vagy az emberi fogyasztásra szánt szója) hozzájárul az amazóniai esőerdő pusztulásához. Brazília nagyrészt állati takarmányozásra termeszt szóját, míg a tofuban és a növényi tejben használt szója túlnyomórészt Európából, Észak-Amerikából és Kínából származik.
