Az állami nyugdíj önmagában sehol Európában nem véd meg az
időskori szegénységtől – állapítja meg egy 25 országra kiterjedő magyar
elemzés.
15 millió fővel kellene csökkenteni a szegénység kockázatának kitett lakosságot 2030-ra az Európai Unió 2017-es cselekvési terve
szerint. Ehhez képest viszont az elmúlt tíz évben az európai országokban
jelentősen nőtt a szegény idősek aránya, 2021-ben már a 65 év felettiek 16,8 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, tehát a társadalombiztosítási nyugdíj önmagában
nem nyújt stabil pénzügyi támaszt – áll az elemzésben, amelyet a Corvinus hozott nyilvánosságra.
Ezért fontos megismerni az időskori szegénység és az
öngondoskodás összefüggéseit – ennek adatait elemezte 25 európai országban
Vaskövi Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója, aki a makroadatok közül, országos gazdasági és szegénységi mutatókat, a várható
életkort és a nyugdíjkorhatárt, valamint az időskori és nyugdíjjövedelmet vette
figyelembe, a mikroadatokból azokat a változókat, amelyek megmutatják azon
idősek arányát, akik részvénybe, befektetési alapba, egyéni nyugdíjszámlába,
életbiztosításba vagy a cégtulajdonlásba fektették megtakarításaikat.
A Corvinus kutatója Magyarországot az „élhető” kategóriába sorolta.
A vizsgálat alapján az elemzett országok három jellegzetes
csoportba oszthatók:
- a „tudatos” csoportban – főként az észak- és nyugat-európai
országokban, pl. a belga, cseh, finn és német társadalmakban – a polgárok előre
terveznek, aktívan és sokféle pénzügyi terméket vesznek igénybe azért, hogy
befektessenek a jövőbe, az országuk jó gazdasági állapotban van, de a
nyugdíjrendszer nem nagyvonalú, sokan nyugdíj mellett is dolgoznak, - az „élhető” csoportban, ahová Magyarországot is sorolta - átlagos
a gazdasági helyzet, viszonylag alacsony a várható időskori szegénység, de a
viszonylag bőkezű nyugdíjrendszer nem különösebben ösztönzi öngondoskodásra az
embereket. Ide tartozik még Ausztria, Franciaország, a mediterrán államok,
Szlovákia és Szlovénia is, - a „szegény” jelzőt kapott csoportban – a balti államokban,
valamint Horvátországban, Lengyelországban és Romániában – sok a szegény idős,
aki dolgozni kényszerül, hogy fenntartsa magát, mert a nyugdíjjáradék szűkös,
az átlagnál kevesebb ideig élnek, pénzügyileg kevésbé tudatosak, országuk
gazdasága kedvezőtlen helyzetű.
A csehek az egyéni nyugdíjszámlára, a németek az életbiztosításra esküsznek.
Egyéni nyugdíjszámlát aktív éveik alatt a csehek nyitnak a
legnagyobb arányban (csaknem kétharmaduk), életbiztosításban a németek vezetnek
(60,2 százalékkal), értékpapírt és céget leggyakrabban a dánok vesznek (59,
illetve 6,5 százalékuk), míg a befektetési alapokat leginkább a finnek kedvelik
(39,9 százalékban). A negatív csúcstartók szinte mindegyik kategóriában a
bolgárok (0,4-4 százalék közötti értékekkel), a cégtulajdonlási befektetésben
legkevésbé a lettek bíznak.
Magyarországon a megkérdezettek között az életbiztosítás a
legnépszerűbb megtakarítási forma (34,8 százalék), egyéni nyugdíjszámlát 9,2
százalék nyitott már életében, értékpapírokat 5,2 százalék vásárolt, míg a
befektetési alapot és a cégvásárlást mindössze a megkérdezettek mintegy 3 százaléka választotta.
A szegénység kockázatát a kutató az AROPE európai mutató
adataival mérte, amely akkor jelez, ha az egyén jövedelme nem éri el a teljes
népesség mediánjövedelmének 60 százalékát.
- A 65 év felettiek leginkább a balti államokban
veszélyeztetettek, ott a korcsoport negyede tartozik ide, a 75 év felettieknek
pedig mintegy 37 százaléka, különösen az ottani idős nők helyzete kritikus. - A kelet- és nyugat-európai országok átlagában ez az arány
10, illetve 12-13 százalék, míg a legkedvezőbb helyzetű északiakban csupán néhány
százalék. - Magyarországon az AROPE kedvező értéket mutat, a 65-75 év
közöttieknél 5,9 százalék, míg szinte egyedülálló módon a 75 év felettieknél még ennél
is alacsonyabb, 4,3 százalék.
A nemek közti különbség sem számottevő, mindössze
0,7százalékponttal magasabb a 65 év feletti nők körében a szegénység kockázata, mint a
férfiaknál.
