Egy konkrét ügy kapcsán a Kúria kimondta: nem felel meg a
törvénynek, ha a munkáltató az azonos munkakörben foglalkoztatott
munkavállalóknál – az elvégzett munka természetében, minőségében,
mennyiségében, a munkakörülményekben, erőfeszítésben, felelősségben fennálló
azonosság mellett – eltérő bérezést alkalmaz.
A felperes a keresetében kérte a rendes felmondás
jogellenességének megállapítását – hivatkozva arra, hogy az alperes a
munkabérét illetően hátrányosan megkülönböztette műszakvezető úszómester
munkakörben dolgozó férfi kollégáitól.
A munkaügyi bíróság neki adott igazat és kötelezte a
foglalkoztatót munkabér-különbözet megfizetésére. Az ügy azonban folytatódott.
Valóban létezik az
„egyenlő munkáért egyenlő bér” elve?
A dolgozó fizetése egyéb elemeket is tartalmazhat, mint
például a versenytilalom ellenértékét, illetve a munkáltató prémiumot is adhat.
Ezek azonban nem kötelező elemei a munkaszerződésnek. Természetesen vannak
olyan kötelező bérpótlékok, melyek attól függetlenül is megilletik a
munkavállalót, hogy az külön szerepel-e a munkaszerződésben.
Ilyen például az ünnepnapi munkavégzés díjazása –
hangsúlyozza az Erthetojog.hu.
A Munka Törvénykönyvét akár oda-vissza nagyítóval is
átolvashatnánk, kifejezetten mégsem találnánk meg benne az „egyenlő munkáért
egyenlő bér” elvét. Lehet, hogy ez csak egy jól hangzó álom, de valójában nem
is írja elő törvény?
Szerencsére puszta álomnál többről van szó. Ez egy olyan
alapelv, amit bár a Munka Törvénykönyve szó szerint nem tartalmaz, mégis
érvényesül az egyenlő bánásmód követelményén keresztül – húzza alá dr. Kocsis
Ildikó.
A végső Kúriai döntés
Ez rámutatott arra, hogy a korábbiak során nem volt
különbség a munkabérek között, ez csak egy adott időpontban kezdett eltérést
mutatni a felperes kárára.
Arra vonatkozóan pedig nem merült fel bizonyíték,
hogy a felperesével azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók további
végzettséget szereztek, amelyre szükség volt a munkakör betöltéséhez, azt
munkakörükben hasznosították és amellyel a felperes nem rendelkezett.
Így nyilvánvalóan nem valamely végzettség volt az oka az
eltérésnek.
Az Alkotmánybíróság
is elmondja
Az Alkotmánybíróság egy határozata szintén kimondja: az
elvégzett, azonos jellegű munka díjazásában eltérés akkor jelentkezhet
jogszerűen, ha a munkakör szempontjából rendelkezik valaki további, vagy magasabb képzettséggel.
Az egyenlő bánásmód
követelménye
A törvény előírja, hogy a munkaviszonnyal, így különösen a
munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell
tartani. A munkáltató a munka díjazásánál sem sértheti meg az egyenlő
bánásmódot. Vagyis ez alapján az egyenlő munkáért egyenlő bért kell adnia.
Dr. Kocsis Ildikó szerint a munka egyenlő értékének
megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét,
mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy
szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci
viszonyokat kell figyelembe venni. Ezek alapján lehet meghatározni, hogy
egyenlőnek tekinthető-e két munkatárs munkája.
Mikor sérülhet az
egyenlő bánásmód követelménye eltérő fizetés esetén?
Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatban ugyanis külön törvény
további szabályokat is tartalmaz. Ezek a szabályok adják meg, hogy mikor
sérthetik meg az egyenlő bánásmódot. Nagyon fontos, hogy az egyenlő bánásmód
követelménye nem azt jelenti, hogy mindig minden ember egyenlő. Azt pedig
végképp nem, hogy mindig minden munkavállalónak egyforma bért kell kapnia.
Az egyenlő munkabér követelményének megsértése során
leginkább a kisebb munkabérrel rendelkező dolgozó hátrányos megkülönböztetése
valósulhat meg. A hátrányos megkülönböztetés azonban csak a törvényben
meghatározott úgynevezett védett tulajdonságok miatt elszenvedett hátrányok
esetén állhat fenn.
Ezek a védett tulajdonságok például a következők: a személy neme, életkora, nemzetisége, anyanyelve, egészségi állapota, fogyatékossága, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai véleménye, anyasága (terhessége) vagy apasága, stb.
A közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor valósulhat meg,
ha egy személy valós vagy vélt védendő tulajdonsága miatt részesül
kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben
levő személy.
Fontos tehát, hogy nem önmagában kell vizsgálni, hogy egy
személyt ért-e hátrány, hanem mindig egy másik, összehasonlítható helyzetben
lévő személyhez, csoporthoz viszonyítva. Enélkül ugyanis megkülönböztetésről
sem beszélhetünk.
Jogszerű vagy
jogsértő az eltérő fizetés?
Egyenlő munkáért eltérő munkabért fizetni nem minden esetben
jogsértő. Ha az egyenlő bánásmód követelménye nem sérül, az eltérő fizetés is
jogszerű lehet. Az eltérő fizetés azonban jogsértő lehet, ha az eltérés oka
valamely védett tulajdonság, és a hátrányt szenvedett dolgozó egyenlő munkát
végez a magasabb fizetésért foglalkoztatott kollégával.
Vagyis nem azért kisebb a fizetése, mert például kisebb a
felelősségi köre, a tapasztalata, a szakképzettsége stb., hanem például csak
azért, mert ő az egyetlen női kolléga a férfi munkatársi gárdában.
