A jelenséget egy vasárnap bekövetkezett, X1.9-es erősségű napkitörés indította el, amely a Nap felszínén található 4341-es számú napfoltcsoportból tört ki. A kitörést egy úgynevezett koronakidobódás (CME) követte, amely nagy energiájú, töltött részecskéket lövellt ki a világűrbe, részben a Föld irányába.

Az amerikai űridőjárás-előrejelző központ, a NOAA Space Weather Prediction Center korábbi modellszámításai már jelezték, hogy bolygónk mágneses mezejét jelentős zavar érheti, a folyamat azonban a vártnál gyorsabban zajlott le.

Hétfő este 8 óra körül a nagyenergiájú protonokból álló napvihar elérte az S4-es erősséget, ami rendkívül ritkának számít, ilyen szintű sugárzási viharra legutóbb 2003 októberében volt példa

- írta az Időkép.

Nem sokkal később, 20 óra 38 perckor a geomágneses viharok erősségét mérő skálán is G4-es szintet regisztráltak. Ilyen intenzitásnál a sarki fény már nemcsak a sarkkörökön, hanem a közepes szélességi körökön, így Magyarországon is megfigyelhetővé vált.

A látványos jelenséget az Időkép több webkamerája is rögzítette. A felvételeken a Dunakanyar térségében a hegycsúcsok szigetként emelkednek ki a sűrű ködből, miközben a völgyekben megrekedt felhőzetet alulról a települések fényei világítják meg. A tiszta, csillagos égbolt alsó részén eközben markáns rózsaszínes-vöröses fényoszlopok jelentek meg, jelezve a sarki fény jelenlétét.

Egy S4-es erősségű napviharnak nemcsak látványos, hanem kedvezőtlen hatásai is lehetnek. Az űrsétát végző űrhajósok számára komoly sugárveszélyt jelent, míg a nagy magasságban, különösen sarkvidéki útvonalakon közlekedő repülőgépek utasai és személyzete megnövekedett sugárterhelésnek lehet kitéve, amely akár több mellkasröntgennek megfelelő dózist is elérhet.

A napvihar a műholdak működését is befolyásolhatja: memóriában adathibák keletkezhetnek, valamint kommunikációs zavarok fordulhatnak elő. A sarkvidéki térségekben a rövidhullámú rádiókapcsolat akár teljesen megszakadhat, a navigációs rendszerekben, így a GPS-ben is jelentkezhetnek pontatlanságok.