Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon egyre több idős ember rendelkezik jogosítvánnyal, és sokan közülük napi szinten vezetnek. Az orvosok szerint ugyanakkor tévhit, hogy önmagában az életkor alapján bárkit alkalmatlannak lehetne minősíteni a vezetésre. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az idősekkel kapcsolatos közlekedésbiztonsági félelmek jelentős része túlzó. Bár a halálos balesetek statisztikáiban az idősek gyakrabban jelennek meg, ennek egyik fő oka, hogy sérülékenyebbek, így egy azonos erejű ütközés esetén nagyobb eséllyel szenvednek súlyos sérülést vagy halnak meg. Valójában az idősek által okozott balesetek ritkábban végződnek tragédiával, mint a fiatalabb korosztályok esetében.
Nem a szemüveg a legnagyobb kérdés
Amikor szóba kerül a vezetői engedély meghosszabbítása, a legtöbben a látásvizsgálatra vagy a vérnyomásmérésre gondolnak. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. Magyarországon évente közel 15 ezer közúti baleset történik, amelyek közül mintegy négyezer súlyos sérüléssel jár, és több mint négyszáz halálos kimenetelű.
A statisztikák szerint az esetek mintegy 95 százalékában valamilyen emberi tényező áll a háttérben.
A gépjárművezetői alkalmasság megítélése nem csupán orvosi, hanem jogi és közlekedésbiztonsági kérdés is. Míg egy mozgásszervi vagy neurológiai probléma fizikai tünetei többnyire jól felismerhetők, a kognitív képességek romlása gyakran rejtve marad. Pedig már az enyhébb memória-, figyelem- vagy döntéshozatali zavarok is jelentősen befolyásolhatják a biztonságos vezetést – írják az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmány szerzői.
A szakemberek szerint a jelenleg használt neuropszichológiai tesztek önmagukban nem mindig adnak kellően pontos képet arról, hogy valaki alkalmas-e a vezetésre.
Egy friss kutatás ezért új megközelítést javasol: több kognitív vizsgálat eredményét egyesítő, mesterséges intelligencia alapú statisztikai modell segítségével pontosabban becsülhető a vezetési alkalmasság. A stroke-betegek körében már validált módszer különlegessége, hogy nem kényszerít minden esetben igen vagy nem döntésre, hanem képes kezelni a bizonytalan, határesetnek számító helyzeteket is.
A kutatók szerint a jövőben hasonló rendszerek az alapellátásban is megjelenhetnek, és segítséget nyújthatnak annak eldöntésében, hogy egy idősebb vagy neurológiai betegséggel élő ember biztonságosan részt vehet-e még a közúti forgalomban. Ez pedig nemcsak az érintettek, hanem a közlekedés egészének biztonsága szempontjából is egyre fontosabb kérdéssé válik.
Magyarországon a jogosítvány érvényessége nincs felső korhatárhoz kötve, de az orvosi alkalmassági vizsgálatok gyakorisága az életkor előrehaladtával sűrűsödik.
A jelenlegi szabályozás szerint:
- 50 éves kor alatt: 10 év
- 50 és 60 év között: 5 év
- 60 és 70 év között: 3 év
- 70 év felett: 2 év
Az Európai Unió országaiban ugyanakkor eltérő gyakorlatok léteznek. Spanyolországban például 65 év felett ötévente kell jogosítványt hosszabbítani, Görögországban 65 év után háromévente, 80 év felett pedig kétévente. Hollandiában a 75 év feletti sofőröknek ötévente kell alkalmassági vizsgálaton részt venniük.
Nagy kérdés a bizonytalan esetek
A Semmelweis Egyetem 2022 és 2024 között 115 stroke-on átesett beteg részvételével végzett kutatást. Olyan embereket választottak ki, akik fizikailag a betegségük után már képesek voltak vezetni, kognitív állapotuk alapján azonban még kérdéses volt az alkalmasságuk.
A páciensek először részletes neuropszichológiai vizsgálaton estek át, majd valódi közúti vezetési teszten vettek részt. A körülbelül 40 perces vizsgavezetés során szakoktatók és vizsgabiztosok értékelték a teljesítményüket. Ez a módszer a szakmában jelenleg az úgynevezett „gold standard”, vagyis a legmegbízhatóbb referenciaeljárásnak számít.
A legfontosabb felismerés: néha nem szabad dönteni
A kutatás talán legizgalmasabb eredménye nem egy új teszt volt, hanem egy új gondolkodásmód. A hagyományos rendszer két kategóriában gondolkodik: valaki vagy alkalmas, vagy nem alkalmas a vezetésre.
A magyar kutatók azonban egy harmadik kategóriát is bevezettek: a bizonytalan esetekét.
A modell a stroke-betegek közel 15 százalékát sorolta ebbe a csoportba. Náluk túl nagy lett volna a tévedés kockázata, ezért további vizsgálatokra irányították őket. A fennmaradó esetekben ugyanakkor a rendszer 95 százalékos pontossággal különítette el az alkalmas és alkalmatlan vezetőket. Ez a tanulmány szerint lényegesen jobb eredmény, mint amit az egyes tesztek önmagukban képesek nyújtani.
A nemzetközi szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik legfontosabb üzenete tehát az, hogy az orvostudománynak nem mindig kell mindenáron igen vagy nem választ adnia. Vannak helyzetek, amikor a legjobb döntés az, hogy további vizsgálatokat kérnek.
Az agy három képessége dönthet a volánnál
A tanulmány részletesen bemutatja, hogy a vezetéshez szükséges kognitív képességek közül három terület különösen fontos.
- Az első a figyelem. Vezetés közben egyszerre kell figyelni a forgalmat, a közlekedési táblákat, a gyalogosokat, a navigációt és az autó működését. A figyelmi rendszer felel azért, hogy a rengeteg inger közül kiválasszuk a fontosakat.
- A második a végrehajtó funkciók csoportja. Ezek segítenek a gyors döntések meghozatalában, a veszélyek felismerésében és abban, hogy szükség esetén felülírjuk megszokott reakcióinkat. Például amikor egy gyermek váratlanul az úttestre lép, vagy egy másik autós szabálytalan manővert hajt végre.
- A harmadik a téri-vizuális feldolgozás. Ez teszi lehetővé, hogy megfelelően becsüljük meg a távolságokat és a sebességet, illetve biztonságosan tartsuk a sávot vagy hajtsunk végre előzést.
E képességek romlása gyakran nem látványos. Az érintett személy akár teljesen egészségesnek is érezheti magát, miközben bizonyos helyzetekben már lassabban reagál vagy hibás döntéseket hoz.
A kutatók szerint a következő lépés az lehet, hogy hasonló módszereket fejlesszenek ki az idősebb gépjárművezetők számára is. Ehhez azonban új, kifejezetten időskorúakon validált tesztekre lenne szükség. A cél olyan egyszerű, gyors és olcsó vizsgálatok kidolgozása, amelyeket akár a háziorvosok is használhatnának.
Ez nem azt jelentené, hogy tömegesen vennék el az idősek jogosítványát. Éppen ellenkezőleg: objektívebbé válhatna a döntéshozatal, és csökkenhetne annak az esélye, hogy valakit indokolatlanul minősítsenek alkalmatlannak. Ugyanakkor azoknál, akiknél valóban fennáll a kockázat, időben felismerhetővé válhatnának a problémák.
