A Tisza Párt programjában leírják, hogy a lakásárak 2010 és 2024 között 230 százalékkal nőttek Magyarországon, ez volt az egyik legnagyobb drágulás az Európai Unióban. Összességében ez a szám már háromszoros emelkedést mutat. A bérleti díjak és a lakásárak növekedése messze meghaladja a bérek emelkedését. Mintegy 300 ezer ember lakik komfort nélküli ingatlanban, ráadásul a magyar lakásállományból kétmillió ingatlan mélyfelújításra szorul.

Majd az Európai Unióban szélesedő lakhatási válságra rezonálva megjegyzik, hogy ez hazánkban is egyre nagyobb probléma, hiszen a lakhatási szegénység mintegy 3 millió magyart érint, és több százezer honfitársunk lakik egészen méltatlan körülmények között. Többek között azt mondják: 1 millió honfitársunknak jelent problémát, hogy télen meleget teremtsen magának, mert energiaszegénységben él.

Leírják, hogy Magyarországon nincs átfogó állami és önkormányzati bérlakásprogram, elégtelen a legkiszolgáltatottabbakat védő szociális bérlakások kínálata. A „Wekerle Sándor Bérlakásépítési és Otthonfejlesztési Programban” kijelentik, hogy igazságos, emberséges lakhatási rendszert szeretnének építeni, ahol lesznek megfizethető bérlakások, kollégiumok, szolgálati lakások és elérhető idősotthonok.

Megdupláznák a lakásépítések számát, országos szociális és piaci alapú bérlakásépítési és lakásszövetkezeti programot indítanának, több tízezer új bérlakást építenének. Szolgálati lakások fejlesztésével támogatnák a hiányszakmákban dolgozó közalkalmazottak lakhatását, illetve állami felújítási programot indítanának a komfort nélküli és félkomfortos ingatlanok teljes körű felújítására. Szabályozott és kiszámítható bérlakáspiacot szeretnének létrehozni, folytatódik a programjuk ismertetése.

Céljuk, hogy az évtized végére senkinek se legyen az állandó lakhelye komfort nélküli, és tíz éven belül a hazai lakásállomány 25 százalékánál jelentősen javítanák az energiahatékonyságot.  

Elsőbbséget biztosítanának az egyszülős családoknak a bérlakás-programokban és a lakhatási támogatások rendszerében. Összességében megteremtenék a lakhatási biztonságot, ahol a piaci, a szolgálati és a szociális lakhatás kiegészíti egymást.

Hosszú távon lehet komoly hatása

Ez a lakáspolitika közelít az Európai Unió „Európai Megfizethető Lakhatási Tervéhez”, amelyet a Bizottság 2025 végén tett közzé, és amelyről részletesen beszámoltunk az Economx elemzéseiben. Alapvető kitétel, hogy jelentősen növelni kell a lakásépítések számát Európában, hiszen a 2008-as válság után azok nagyságrendje folyamatosan csökkent. Ez a visszaesett kínálat pedig negatív hatást gyakorolt az árakra is, amelyek folyamatosan nőttek. Ezzel párhuzamosan az építőiparban a munkaerő-költségek és az építőanyagárak is emelkedtek, vagyis egyre drágább lett a kivitelezés. Illetve a fizetések nem nőttek párhuzamosan az áremelkedésekkel, valamint az infláció is csökkentette azok vásárlóértékét. 

Ezt ismerte fel az EU az új programjában, ahol hangsúlyozzák a megfizethető lakások építését. Itt egyrészt az építőipari innovációra fókuszálnak, többek között a moduláris építészet hozhat előnyöket, olcsóbb lehet a kivitelezés, másrészt a technológiai megoldások tehetik költséghatékonyabbá az iparágat, itt említhetjük meg a BIM-et vagy éppen az okosotthon-megoldásokat, a megújuló energiahasználatot, amelyek a kivitelezés mellett a hosszabb távú lakáshasználatot is optimalizálhatják.

Az EU a szociális bérlakásprogramra szintén jelentős hangsúlyt fektet, amely a Tisza Párt programjában is visszaköszön. Ha nagyobb számban megjelennek az állami/önkormányzati bérlakások a piacon, azok versenyt indíthatnak el a lakáspiacon. Azonban mivel az önkormányzati bérlakás-állomány 1990 után folyamatosan leépült, ezért sok időt, évtizedeket vesz igénybe, míg azok nagyságrendje számottevő tényezőt jelenthet a nagyjából 4,5 milliós lakásállományt tekintve. 

Vagyis egy hosszú távú építkezés veheti kezdetét, amihez elengedhetetlen egyfajta társadalmi konszenzus, vagyis nemzeti minimum, hiszen ez jócskán átível a négyéves választási ciklusokon, Minimum egy, de inkább két évtizedes intervallumban képzelhető el, hogy a felépítendő bérlakás-állomány valódi hatást gyakoroljon a szektorban és kordában tartsa a bérleti díjakat, illetve mérsékelje azok emelkedését. Ugyanígy a lakásárak emelkedését is szabályozhatja, ha a piacról egy meghatározott társadalmi réteg kikerül, és a bérlakás-piac felé veszi az irányt. Ez a folyamat ugyanis a szektorból az árfelhajtó tényezők egyikét kivenné, amely szintén mérsékelheti az áremelkedés dinamikáját.

Filozófiák csapnak össze

Ez a filozófia eltér a Fidesz alapvető programjától, amely az otthonteremtést a családtámogatási rendszerekkel ötvözi (például CSOK, Babaváró). Esetükben alapvetően a magántulajdont tartják prioritásként, ami tradicionális értelemben a magyar ingatlanpiac meghatározó ismérve. Továbbá a szegényebb társadalmi rétegek számára is úgy gondolják, hogy az olcsó hitel és a biztos munkahely alapozhatja meg a saját tulajdon szerzését. Ennek részeként a munkaalapú társadalom filozófiáját képviselik, amely "edukálja" az állampolgárokat, hogy saját lábra álljanak, és ennek a folyamatnak a részeként akár saját ingatlanban is gondolkodhassanak.

A Tisza Párt szerint a lakhatás alapfilozófiája nem a saját lakás szerzésének mindenhatóságára épül, hanem azt gondolják, hogy a bérlés nem csupán átmeneti túlélési forma lehet, amíg nem tudunk saját ingatlan vásárolni, hanem életpálya-opcióként is értelmezhető.

A Z generáció preferenciáit alapul véve ez egy alapvető trend, hiszen ők mobilisak, akik szívesen néznek körül a nagyvilágban, vagyis a lakásbérlés fontos eszközzé válhat, hogy ezt az életszemléletet- és formát támogassa.

Ráadásul az újabb generációk számára kitolódik a gyermekvállalás kora, így akár a saját lakástulajdon szerzése is később lehet aktualitás. Továbbá a befektetés, mint az életfolyamatok menedzselésének egyik aktív tevékenysége nem biztos, hogy kizárólag az otthonteremtésre korlátozódik, hiszen a technológia fejlődésével párhuazmosan egyre közelebb kerülünk a globális gazdasági trendekhez, ott pedig a befektetés lehet részvényvásárlás, vagy más megtakarítási formák becsatornázása is a mindennapokba.

Önkormányzatok szerepe

Az is fontos tényező, hogy a Tisza Párt másként szeretne viszonyulni az önkormányzatokhoz. Jól emlékezhetünk arra, amikor a Fidesz 2010 után magára vállalta az önkormányzatok súlyos hiteleit, amelyek egyrészt a gazdasági nehézségek miatt keletkeztek, másrészt a helyi önkormányzatoknál dolgozó gazdasági szervezetek és szakemberek esetleges inkompetenciáját mutatták. Később azonban az állam „rátelepedett” az önkormányzatokra, deklarált társadalompolitikai eszközként számos tevékenységet magára vállalt, itt említhetjük meg többek között az oktatást.

A Tisza Párt más filozófiát képviselve egyre több funkciót és tevékenységi kört kíván visszaadni helyi szintre, vagyis az EU-ban folyton hangoztatott szubszidiaritás elve mentén csökkentené az állami befolyást egyes társadalmilag és gazdaságilag meghatározott területeken.

Ennek részeként a lakástulajdont is erősítené az önkormányzatok vagyoni körében, azonban ez jelentős szakpolitikai kvalitásokat igényel a településeken, amelyek egyelőre hiányoznak, és nem biztos, hogy a piaci alapokon túl zökkenőmentes megvalósíthatók. Ráadásul jelentős forrásokat igényelnek, amelyek jelenleg nem állnak rendelkezésre, de a bűvös uniós források segíthetnek, hiszen az EU is hajlik arra, hogy a lakhatási válságra meghatározó forrásokat biztosítsanak.

Összességében az egyes lakhatási politikák társadalmi-gazdasági hasznának és eredményességének mérése minimum egy évtized múlva lehet esedékes, miközben részeredményeket már pár év alatt is értelmezhetünk, addig pedig még számtalan trendforduló történhet mind az Európai Unióban, mind Magyarországon.