− Miért volt szükség arra, hogy a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SzHISz) bevásároljon a Magyar Posta Zrt.-be?
− Az elején kezdve: az SzHISz-szel olyan integrációs szervezetet kívántunk létrehozni, amely a takarékszövetkezetek tevékenységének keretrendszerét fogja össze. Azzal, hogy ez a szervezet bevásárol a Postába, az a cél, hogy a két szervezet döntései összehangolásra kerülhessenek, valamint olyan struktúrát teremtsenek, amely versenyképes és az ország, a Posta, illetve a takarékszövetkezeti szektor számára is előnyöket jelent a jelenlegi eredményekhez képest.
− Ez a két szervezet nyilvánvalóan hatékonyabban működhet tovább.
− Ennél egy kicsit messzebb mennék. A kormányzat számára régóta fontos kérdés a vidék finanszírozása. A cél az, hogy ennek a feltételrendszerét megvalósítsuk. Sok olyan kistelepülés van, ahol csak "a postahivatal" létezik; ha szeretnénk elérni, hogy a vidék mögé megfelelő hitelintézeti szolgáltatás kerüljön, ahhoz szükséges, hogy mindenhol elérhetővé váljanak a takarékszövetkezeti szektor által nyújtott szolgáltatások, méghozzá egységes − a XXI. századnak megfelelő − színvonalon. Sőt azt is gondolom, hogy a szinergiák még tovább mutatnak, hiszen a Postának is vannak olyan szolgáltatásai, amelyek relevánsak a takarékszövetkezetek számára, például a kézbesítési, nyomtatási és egyéb logisztikai szolgáltatások. Persze hosszú út áll még a két szervezet előtt. Ami ebben az ügyben külön figyelmet érdemel − erről még nem esett szó −, az az informatikai rendszer. Bizonyos szövetkezeteknél például az informatikai háttér fejlettsége igen alacsony, nem a XXI. század követelményeinek megfelelő. Ezen mindenképpen javítani kell, hogy elkerülhetővé váljanak az olyan esetek, amelyek az utóbbi időben történtek a takarékszektorban.
− Nagy kérdés, hogy az államnak milyen szerepe van a pénzintézeti rendszerben. Hiszen a mostani tranzakcióval előremutató, jelentős hitelintézet jön létre természetesen magyar háttérrel.
− Amikor felállítottuk az integrációs szervezetet, lefektettük, milyen feladatok tartoznak hozzá. A cél az, hogy az összes takarék azonos alapelvek és prudenciális szabályok szerint működjön. Nem minden tekintetben voltak megalapozottak korábban a hitelkihelyezések és többek közt ezt a helyzetet kívántuk megszüntetni, amikor kialakítottuk a szervezetet. Ehhez ugyanakkor az is szükséges, hogy korszerű és üzletileg releváns hiteltermékek kerüljenek kialakításra, melyeket szövetkezeti hitelintézetek elérhetővé tudnak tenni a vidéki Magyarország számára is.
− Azt lehetett látni, hogy a nyolc nagybankra alapuló hitelezés nem feltétlenül jó. Az agrárium ráadásul a szokottnál is kockázatosabb.
− Ebben teljesen igaza van, személyes tapasztalatom, hogy az agrárfinanszírozásban nem könnyű a helyzet, ennek fellendítése is a szektor átalakításának céljai közt szerepel. Ami a kérdés másik részét illeti, a miniszterelnöknek határozott elképzelése van arról, hogyan épüljön fel a magyar bankrendszer. A cél az, hogy a magyar bankrendszer fele magyar kézben legyen.
− Ha mindent összeszámolunk, ez a cél lényegében a mostani lépéssel teljesül. Ha az integrációs szervezetet, tagszervezeteit és a Postát is beleértjük, akkor a tranzakcióval az egyik legnagyobb hazai pénzintézet jön létre. De úgy tudom, hogy léteznek hasonló külföldi példák is.
− Ami a magyar hátterű bankokat illeti, igaza van, bár a piaci részesedéseket nemigen lehet patikamérlegen mérni, nem lehet pontosan megítélni, hogy mekkora lesz ez a pénzintézet. Abban ugyanakkor igaza van, hogy hasonló struktúrák kialakulására számos nemzetközi példát is találunk. A mostani tranzakció komoly előrelépés egy nagy hitelintézet létrejöttéhez, a szövetkezeti hitelintézetek működésének egységesítése ugyanakkor azt is célozza, hogy kivédjük az olyan eseteket, mint például a Soltvadkert vagy a Jógazda volt. A takarékok tulajdonosainak tulajdonhoz fűződő jogai tehát nem sérülnek, de a prudens működésre a továbbiakban érdemi ráhatása lesz az integrációs szervezetnek, illetve a Takarékbanknak, jelen pillanatban is folyamatban van a szektor intézményeinek átvizsgálása. Ezen lépések azért szükségszerűek, mert még ez évben beáll a szektorban az egyetemleges felelősség.
− Összességében 100 milliárd forintot kapott a szervezet feltőkésítésre azt követően, hogy az állam által a szektorban szerzett jogok két könyvvizsgáló által értékelésre kerültek. Ez maga a piaci vagyon?
− Miután a nemzetközi könyvvizsgálók elvégezték a feladatukat, a korábban minimumként meghatározott 100 milliárd helyett 136 milliárd forintnyi vagyoni hozzájárulást tesz a magyar állam az SzHISz vagyonához. Ebből fedezi a szervezet a Postában való tulajdonszerzést is.
− Kifejezetten dedikált a vidékfejlesztés javítása?
− Nincs dedikálva. Ez természetes. A cél, hogy a vidéki hitelintézeti és postai szolgáltatások minősége javuljon.
− Folynak tárgyalások a további rezsicsökkentésről, illetve újabb energiaszolgáltatók megvásárlásáról?
− Igen, de azt gyorsan le kell szögezni, hogy nem akarjuk a szektort visszaállamosítani. Leülünk mindenkivel tárgyalni a terveinkről, és aki nem tud ezzel azonosulni és felkínálja a cégét, akkor felmerül annak lehetősége, hogy befektessünk.
− Többen jelezték, hogy minél nagyobb a rezsicsökkentés, annál nehezebb helyzetbe kerülnek. Az első 10 százalék csökkentés a profitot viszi el, a második a beruházást, a harmadik a leépítést hozza. Persze nem tudjuk, hogy ez együtt jár-e a profitráta csökkenésével, vagy a leépítésekre pont ennek fenntartására van szükség.
− Erről van szó. Jellemzően átláthatatlan az egyetemes szolgáltató és a köré épült cégháló felépítése és eredményessége, hogy ha csak a publikus adatokat nézzük, akkor az látszik, hogy az egyetemes szolgáltató veszteséges, de ebből nem derül ki, hogy a cégháló más tagjainak mik a jövedelmi viszonyai. Arra választ adni, hogy mekkora tartalék van a rendszerben, csak akkor tudunk, ha végrehajtjuk a rezsicsökkentést.
− Félő persze, hogy egy legatyásodott céget kínálnak fel, amit adófizetői pénzen helyre kell hozni.
− Nem veszünk meg mindent. Az auditokon kiderül, milyen állapotban van a cég.
− Milyen saját erőt tett hozzá az MVM az E.On megvásárlásához?
− Nagyjából 50 milliárd forint saját forrást biztosított ehhez, enélkül nem valósulhatott volna meg az üzlet. Ugyanakkor lassan neki is ki kell vennie a részét a rezsicsökkentésből.
− Sokszor éri vád a kormányzatot, hogy nem teremt vonzó gazdasági környezetet.
− Az energiaszolgáltatók piaci tevékenysége (nem a lakossági üzletág) egyáltalán nem veszteséges. Az, hogy ki milyen egyedi megállapodásokat köt a partnereivel, nem látjuk, ez üzleti titok. Szóval azt gondolom, hogy el tudjuk érni a célt: a lakosság számára olcsóbbá tegyük az energiát anélkül, hogy rontanánk az ország befektetési környezetén. De ehhez le kell ülnünk a Gazprommal is tárgyalni a jövőről, valamint azt is el kell döntenünk, hogy milyen árstratégiát követünk, hol vannak még tartalékok, meddig mehetünk el.
− Eddig stratégai szemmel néztünk a gáztárolókra. Ez segít az energiaárak csökkentésében?
− Csak Szőregre igaz a stratégiai szemszög, az E.On gáztározói piaci igényeket szolgáltak. Most épül a szlovák vezeték, olyan elosztó központtá válhatunk, amely hozhat olyan visszaforgatható pénzt, amelyet oda tudunk adni a lakosságnak. Ez gázkereskedelem, ehhez kellenek a tározók.
− Visszatérve a Gazpromhoz, mintha a kormányzat hátrányból igyekezne előnyt elérni. Ön szerint van reális esélye, hogy alacsonyabb gázárra sikerül a jövőben leszerződni?
− Ha csak a környező országokat, vagy akár Bulgáriát nézzük, jelentős árkedvezményeket kaptak. Itt a Gazprom, úgy tűnik, hajlandó tárgyalni − reméljük, velünk is így lesz.
− Mikor várható a tárgyalás?
− Jövő év elején meg kell történjen.