Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon ma tíz szülésből valamivel több mint négy császármetszéssel végződik. Pedig alig több mint egy évtizede még arról folyt a szakmai vita, hogyan lehetne visszaszorítani a műtéti szülések számát. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) legfrissebb adatai szerint 2025-ben minden korábbinál magasabb arányban születtek meg a gyermekek császármetszéssel Magyarországon.
Tavaly a szülések 42,55 százaléka műtéttel végződött, ez az eddigi történelmi rekord.
Vagyis 66 714 szülésből 28 385 végződött császármetszéssel. 2015-ben az egészségbiztosító adatai szerint a szülések 38,45 százaléka volt császáros. Akkor 89 152 szülésből 34 289 végződött hasi műtéttel.
Vagyis az adatok arra utalnak, hogy a trend nem fordult meg: a császármetszések aránya továbbra is rendkívül magas, és egyes kórházak között továbbra is drámai különbségek figyelhetők meg. A jelenség nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi és gazdasági kérdés is. A császármetszés életmentő beavatkozás lehet, ugyanakkor nagy hasi műtétnek számít, hosszabb felépülési idővel, magasabb költségekkel és a későbbi várandósságokra is hatással lehető kockázatokkal.
Miközben Magyarországon a születések száma évről évre csökken, a műtéti úton világra segített gyermekek aránya továbbra is kiugróan magas maradt.
Egy évtizede emelkedő pályán
A NEAK adatai szerint 2017 óta van tartósan 40 százalék felett a magyarországi császármetszések aránya. A műtéttel végződő szülések aránya azóta gyakorlatilag folyamatosan emelkedett. 2024-ben a szülések 41,6 százalékánál volt szükség műtéti beavatkozásra.
Ez nemzetközi összevetésben is magas érték. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint populációs szinten a 10–15 százalék körüli arány tekinthető optimálisnak, miközben az OECD-országok többségében 25–35 százalék között mozog a mutató.
A szakértők szerint a növekedés mögött több tényező állhat. Emelkedik a szülő nők átlagéletkora, gyakoribbak a társbetegségek, több a magas kockázatú várandósság, ugyanakkor a szakmában régóta beszélnek a defenzív orvoslás térnyeréséről is. Sok esetben kisebb a jogi kockázata egy császármetszésnek, mint annak, ha komplikáció lép fel egy természetes szülés során.
Nem mindegy, melyik kórházban szül a kismama
Magyarországon továbbra is jelentős különbségek vannak az egyes intézmények között. Vannak olyan szülészetek, ahol minden második baba császármetszéssel születik, míg máshol jóval alacsonyabb az arány. A különbségek részben az ellátott betegek összetételével magyarázhatók – a nagy egyetemi centrumokhoz és országos központokhoz sok magas kockázatú várandósság kerül –, de a szakmai gyakorlatok eltérései is szerepet játszhatnak.
A fővárosban hagyományosan a legmagasabb arányok a nagy centrumokban figyelhetők meg. Az elmúlt években a Semmelweis Egyetem klinikáin és az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház szülészetén is meghaladta az 50 százalékot a császármetszések aránya.
Két Magyarország rajzolódik ki
A legfrissebb adatokból az látszik, hogy valójában kétféle szülészeti világ működik párhuzamosan az országban. Az egyik oldalon vannak a nagy regionális és országos centrumok, ahol a komplikált esetek koncentrálódnak, emiatt magasabb a műtéti arány. A másik oldalon pedig azok a kisebb szülészetek állnak, ahol jóval több a természetes úton lezajló szülés.
Ez azért fontos, mert a nemzetközi szakmai ajánlások szerint önmagában a császármetszési arány nem alkalmas egy intézmény minőségének megítélésére. Egy magas kockázatú várandósokat ellátó centrum esetében természetes, hogy több műtét történik, mint egy alacsony rizikójú várandósokat fogadó kórházban. Ugyanakkor a magyar adatok évek óta felvetik a kérdést, hogy vajon minden esetben valóban indokolt-e a műtéti beavatkozás.
A születésszám csökken, a császárok maradnak
A helyzetet tovább árnyalja, hogy közben egyre kevesebb gyermek születik Magyarországon. Míg korábban, például 2005-ben több mint 97 ezer születést regisztráltak, addig tavaly 72 ezer újszülött sírt fel a szülőszobákban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint.
A NEAK adatok és a KSH adatok között a születésszámban azért van különbség, mert sokan választják az állami ellátás helyett a magánklinikákat. Körülbelül minden nyolcadik kisbaba magánszülészeten sír fel.
Vagyis a szülészeti osztályok összességében kevesebb szülést vezetnek le, a császármetszések aránya mégsem csökken.
Új irányelv érkezett
A szakmai szervezetek ezért az elmúlt években többször sürgették a korszerű irányelvek és a részletesebb adatközlés bevezetését. A cél nem a császármetszések mindenáron történő visszaszorítása, hanem annak biztosítása, hogy a beavatkozás akkor történjen meg, amikor valóban orvosi szükség van rá.
Tavaly ősszel jelent meg a császármetszés új hazai szakmai irányelve, amely több ponton is változást hozhat a magyar szülészeti gyakorlatban, erről korábbi cikkünkben részletesen is írtunk.
A dokumentumot szülész-nőgyógyászok, neonatológusok, aneszteziológusok, védőnők, háziorvosok és jogászok közösen dolgozták ki azzal a céllal, hogy a császármetszésekkel kapcsolatos döntések átláthatóbbá és szakmailag megalapozottabbá váljanak.
Az egyik legfontosabb újdonság, hogy az irányelv meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi az úgynevezett „császármetszés anyai kérésre” gyakorlatát. Ez azt jelenti, hogy a várandós nő bizonyos esetekben maga is kérheti a műtéti szülést, de csak részletes tájékoztatást és közös döntéshozatalt követően. Az irányelv hangsúlyozza, hogy a császármetszés nem válhat rutinszerű megoldássá, az anya döntésének pedig a beavatkozás rövid és hosszú távú kockázatainak ismeretén kell alapulnia.
A dokumentum bevezeti a nemzetközileg széles körben alkalmazott Robson-klasszifikációt is, amely tíz csoportba sorolja a várandós nőket különböző szempontok alapján. A rendszer segítségével nemcsak az összesített császármetszési arány vizsgálható, hanem az is pontosabban láthatóvá válik, hogy mely betegcsoportokban magas a műtéti szülések aránya.
Az új irányelv célja nem a császármetszések gyors visszaszorítása, hanem a bizonyítékokon alapuló döntéshozatal erősítése. Támogatja a hüvelyi szülést, ugyanakkor több olyan esetet is újraértékel, ahol korábban gyakran automatikusan a műtéti megoldást választották. Emellett nagyobb hangsúlyt kap az előző császármetszést követő hüvelyi szülés lehetősége is. A szakpolitikai várakozások szerint a dokumentum hosszabb távon hozzájárulhat ahhoz, hogy megálljon a császármetszések arányának növekedése, miközben erősíti a szülészeti ellátás minőségét, átláthatóságát és a betegek döntési jogainak érvényesülését.
Miközben a magyar demográfia évek óta egyre kedvezőtlenebb képet mutat, a szülészeteken egy másik, kevésbé látványos folyamat is zajlik. A számok mögött egyszerre rajzolódik ki a születések drámai visszaesése és a szülészeti gyakorlat átalakulása. 2015-ben még több mint 89 ezer gyermek született az állami egészségügyi ellátórendszerben Magyarországon. Akkor a császármetszések aránya 38,5 százalék volt. Azóta a születések száma közel negyedével csökkent, a műtéti szülések aránya azonban folyamatosan emelkedett.
A legfrissebb, 2025-ös adatok szerint már csak 66 714 szülést regisztráltak az országban az állami ellátásban, ami tíz év alatt több mint 22 ezerrel kevesebb újszülöttet jelent.
2025-ben Magyarországon a legmagasabb és a legalacsonyabb kórházi császármetszési arány között csaknem kétszeres különbség volt:
- Balassagyarmaton a szülések 57,95 százaléka végződött császármetszéssel;
- Tatabányán ez az arány 28,76 százalék volt.
Nemcsak egészségügyi kérdés
A statisztikák egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a császármetszések abszolút száma valójában csökkent. Míg 2019-ben több mint 35 600 ilyen műtét történt, addig 2025-ben már csak valamivel több mint 28 ezer. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ritkábbá vált volna a beavatkozás. Éppen ellenkezőleg. Szakemberek kiemelik, hogy a császármetszések magas aránya gazdasági szempontból sem közömbös. A beavatkozás költségesebb, mint a komplikációmentes hüvelyi szülés, hosszabb kórházi tartózkodást igényel, és a későbbi terhességek során is növelheti bizonyos komplikációk kockázatát.
