A luxembourgi testület szerint a jelenlegi rendszer nem biztosít megfelelő jóvátételt az érintettek számára. A kifogásolt magyar szabályozás 2014-től szüntette meg a mezőgazdasági ingatlanokon fennálló haszonélvezeti jogokat azoknál, akik nem a tulajdonos közeli hozzátartozói. A 2021-ben elfogadott módosítások ugyan lehetővé tették a jogok visszajegyzését és kompenzáció igénylését, de a kár számításának módszere továbbra is vitatott maradt.
A jelenlegi gyakorlat szerint a kompenzáció alapja az ingatlan törléskori forgalmi értékének huszada, amelyet megszoroznak a törlés és a visszajegyzés között eltelt évek számával. Az Európai Unió Bírósága szerint ez az eljárás nem veszi kellő mértékben figyelembe az elmaradt hasznot.
Az ítélet egy konkrét ügyből indult, amelyben egy magyar társaság vitatta a számára megállapított kártérítés összegét. A cég szerint a számítás nem fedezte a tényleges veszteségeit, különösen az elmaradt mezőgazdasági vagy bérleti bevételeket.
A luxembourgi testület hangsúlyozta: bár a tagállamok széles mozgástérrel rendelkeznek a kártérítési szabályok kialakításában, a kompenzációnak arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral, és biztosítania kell a hatékony jogvédelmet.
Az Európai Unió Bírósága ezért arra a következtetésre jutott, hogy a magyar rendszer jelenlegi formájában nem felel meg az uniós követelményeknek, mivel az elmaradt haszon teljes figyelmen kívül hagyása nem egyeztethető össze a megfelelő jóvátétel elvével.
