A tüdőrák világszerte – így Magyarországon is – a vezető daganatos megbetegedések közé tartozik: hazánkban évente mintegy kilencezer új esetet diagnosztizálnak, és közel ugyanennyi beteg hal meg a betegségben. A daganatok döntő többségét már a negyedik stádiumban, vagyis áttétes állapotban fedezik fel.

A tüdőrákban szenvedők 5 éves, életkor-standardizált nettó túlélési aránya jelenleg 18,4 százalék, vagyis a diagnózist követő öt év elteltével ötből nagyjából egy beteg él – mondta Müller Veronika, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatója, tüdőgyógyász, klinikai onkológus és infektológus szakorvos egy sajtóeseményen.

Meg lehet szelídíteni a tüdőrákot

Az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés történt a betegség felismerésében és kezelésében. A korszerű diagnosztikai módszerek, a molekuláris diagnosztika fejlődése, valamint az immunterápiák és a célzott kezelések megjelenése egyre több beteg számára biztosítanak hosszabb túlélést és jobb életminőséget.

A tüdőrák egy „gonosz betegség”, van még hova fejlődni – tette hozzá a tüdőgyógyász, ugyanakkor kiemelte: jó hír, hogy az áttétes tüdőrák ma már krónikus betegséggé szelídíthető.

Ma a korszerű onkológiai ellátás egyik alapja a különböző szakterületek együttműködése, a multidiszciplináris megközelítés. A pulmonológus, az onkológus, a mellkassebész, a radiológus és a patológus közös döntései ma már meghatározóak a tüdődaganatos betegek személyre szabott kezelésében.

A Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikája évente mintegy 30 ezer járóbeteget lát el, valamint több mint kétezer onkológiai kezelést biztosít, miközben az oktatásban és a kutatásban is meghatározó szerepet vállal. Fontos a fiatal orvosok képzése, hiszen az ő tudásuk lehet a jövőbeli betegek gyógyításának záloga.

A klinika az MSD Magyarországgal közösen preceptorship programot szervez, amelyen legalább 30 fiatal szakorvos vesz részt. Az orvosok a tüdődaganatok legkorszerűbb kezelési és diagnosztikai módszereivel ismerkednek meg.

Már nem csak a dohányzás a legnagyobb rizikófaktor

A tüdőrák kialakulása nem egyetlen okhoz köthető folyamat, több tényező is szerepet játszhat a betegség kialakulásában. A dohányzás továbbra is a legjelentősebb rizikófaktor, ugyanakkor a szakemberek szerint a kép ennél jóval összetettebb.

A betegséget a mindennapi környezeti hatások is formálják: a tartós légszennyezettség, bizonyos vegyi anyagokkal való érintkezés, valamint genetikai eltérések – például egyes molekuláris mutációk – mind növelhetik a kockázatot.

Emellett a kutatások a korábbi fertőzések, hormonális hatások, étrendi sajátosságok és egyes anyagcsere-betegségek szerepét is vizsgálják. A nemzetközi epidemiológiai adatok egyre inkább arra utalnak, hogy a tüdőrák már nem kizárólag a dohányzáshoz kötődik: a soha nem dohányzó betegek aránya is emelkedik, különösen a nők körében.

Miközben a kockázati tényezők köre szélesedik, a kezelés eredményességében is markáns elmozdulás látszik.

Az előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban szenvedő, szisztémás kezelésben részesülő betegek halálozási kockázata az elmúlt évtizedben 22–32 százalékkal csökkent. A hároméves túlélés pedig közel megduplázódott azoknál, akiket már az immunterápiás korszakban diagnosztizáltak.

Korai felismerés a legfontosabb

A szakemberek szerint a betegség korai felismerése kulcsfontosságú a túlélési esélyek szempontjából. A nemzetközi adatok szerint a tüdődaganatok esetében jelentős különbség figyelhető meg az egyes stádiumok túlélési mutatói között.

A tüdőgyógyászok hangsúlyozzák: minél korábbi stádiumban fedezik fel a betegséget, annál nagyobb az esély a sikeres kezelésre.

Az amerikai SEER-adatbázis szerint, ha a tüdőrákot korai stádiumban diagnosztizálják, az 5 éves túlélés körülbelül 65 százalék. Ha a daganat már a környező nyirokcsomókra is átterjedt, ez az arány 37 százalékra csökken. Távoli áttétek esetén viszont már csak körülbelül minden tizedik beteg él öt évvel a diagnózis után.

Éppen ezért kiemelt szerepe van a szűrőprogramoknak és a korszerű képalkotó, illetve diagnosztikai eljárásoknak. Ezek segíthetnek abban, hogy a daganat minél korábban felismerhető legyen.

Az onkológiai betegek ellátása során multidiszciplináris szakértői team működik, amelyben többek között pulmonológus, onkológus, mellkassebész, radiológus, patológus és nukleáris medicina szakorvosai is közösen döntenek a terápiáról – mondta Tamási Lilla, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatóhelyettese.

Úgy fogalmazott: paradigmaváltás várható a korai stádiumú nem kissejtes tüdődaganatok kezelésében, mert bizonyos esetekben a betegek jobban járhatnak, ha a műtét előtt immunterápiát kapnak. Fontos, hogy a diagnosztika nagyon pontos legyen.

A tüdőrák diagnosztikája nem sprint, hanem maraton

– fogalmazott Tamási Lilla.

Az áttétes tüdődaganatok kezelésében már megtörtént az áttörés az elmúlt évtizedben, részben azért, mert ma már nemcsak a szövettant, az életkort és az általános állapotot, hanem a genetikai mutációkat is figyelembe veszik. Fókuszba kerültek az immunonkológiai kezelések is: adenokarcinómában a betegek hároméves túlélése mintegy 30 százalékkal nőtt.

Mellékhatások: az immunterápia ára

A 21. századi, betegközpontú megközelítés magában foglalja a korszerű terápiák alkalmazása mellett a mellékhatások kezelését is, amely az interdiszciplináris együttműködés része – mondta Holló Péter, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója.

Az új terápiák, különösen az immunkezelések teljesen átalakították a kezelési gyakorlatot. Ezeket elsőként melanomában és tüdődaganatokban kezdték alkalmazni. A kezelések során a legnagyobb kihívást a mellékhatások jelentik.

Fontos hangsúlyozni, hogy a mellékhatások gyakran azoknál jelentkeznek, akiknél a kezelés hatásos is lesz – emelte ki a professzor.

A mellékhatások felismerése kulcsfontosságú, hogy a megfelelő szakterület időben megkezdhesse a kezelést. Gyulladásos immunfolyamatok alakulhatnak ki: leggyakrabban bőrtünetek jelentkeznek, de érintett lehet az emésztőrendszer, a hormonrendszer, sőt a szív- és érrendszer is.