Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A K-Monitor által kiperelt kórházigazgatói pályázatok ritka betekintést adnak a magyar egészségügy valós működésébe. A dokumentumokhoz csak hosszas pereskedés után fért hozzá a civil szervezet, az Országos Kórházi Főigazgatóság végül 21 pályázatból mindössze hét pályázatot adott ki. Ezek a 2024-ben kinevezett új igazgatók szakmai programjai, akik a 2023 végi menesztési hullám után kerültek pozícióba Pintér Sándor döntése nyomán – írja a 24.hu.
A pályázatok kettős képet mutatnak: felfelé lojalitást, lefelé azonban kifejezetten őszinte helyzetértékelést. A legnagyobb problémaként mindenütt a humánerőforrás-válság jelenik meg: ápolóhiány, elöregedő orvosi kar, kiégés és motivációvesztés. Több intézményben emiatt osztályokat vagy ágyakat kell lezárni, ami a betegellátás szűküléséhez vezet. Jó példa erre a Csolnoky Ferenc Kórház, ahol teljes részlegek állnak le, a sebészet pedig hétvégente az ágyak felét sem tudja működtetni.
A Covid-járvány utáni időszak tovább rontotta a helyzetet: egyes megyékben többszörösére nőtt a szünetelő ágyak száma, miközben hivatalosan sok esetben nem jelentik be a kapacitáscsökkentést. A rendszer így formálisan működik, valójában azonban folyamatosan zsugorodik.
Az infrastrukturális problémák szintén súlyosak. Gondos Miklós beszámolója szerint a Dél-pesti Centrumkórház pavilonos rendszere és elavult épületállománya a 20. század eleji állapotokat idézi, ami jelentősen rontja az ellátás hatékonyságát. Az eszközpark fejlesztése és karbantartása sok helyen forráshiány miatt akadozik.
Más intézményekben a várólisták elszabadulása jelzi a rendszer feszültségeit. Ajzner Éva a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház esetében országosan is kiugró várakozási időkről számol be több szakmában.
A tatabányai Szent Borbála Kórház élére kinevezett Virág József pályázata szintén a humánerőforrás szerkezetének fenntarthatatlanságát hangsúlyozza, miközben a kapacitások jobb kihasználását sürgeti.
A 24.hu szerint a pályázatok egyértelmű képet adnak: a magyar kórházi rendszer strukturálisan alulfinanszírozott, munkaerőhiánnyal küzd, infrastruktúrája elöregedett, és bár formálisan nem történnek bezárások, a tényleges ellátási kapacitás folyamatosan csökken.
