Nádasdy Ádám 1947-ben született, a Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd 1970-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán angol–olasz szakon. Rövid ideig gimnáziumi tanárként dolgozott, majd 1972-től 2018-ig az ELTE angol nyelvészeti tanszékén tanított, 1997 és 2003 között tanszékvezetőként is. Tudományos munkásságát Széchenyi István-ösztöndíj és a nyelvtudományok kandidátusa címe fémjelezte.
Szakterülete az angol nyelvészet, a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan volt. Költőként több kötetben jelentek meg versei, emellett számos színdarab és irodalmi mű fordítását készítette el, köztük Shakespeare és Oscar Wilde darabjait - idézte fel a Telex.
Munkásságát számos díjjal ismerték el: Déry Tibor-jutalom (1990), Robert Graves-díj (1993), Füst Milán-díj (2000), Budapestért díj és Szépíró-díj (2003), valamint a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díja (2005). Fordításai révén több színházban, köztük a Radnóti Színházban, a Weöres Sándor Színházban és az Operában is színpadra kerültek művei.
Nádasdy nemcsak tanította a nyelvészetet, hanem élte is annak legnemesebb formáját. Megszállottan küzdött az ellen a görcsös nézet ellen, hogy a nyelv „romlik”. Utolsó éveiben, London és Budapest között ingázva, egyfajta „kívülálló” bölcsességgel figyelte a hazai viszonyokat. Az Indexnek adott interjújában tűpontosan fogalmazta meg ezt a kettősséget: „Londonban egy senki vagyok, egy idős úr a közértben, és ez felszabadító. Budapesten viszont Nádasdy Ádám vagyok, akinek súlya van a szavának. Kell mind a kettő, hogy ne bolonduljak bele az egyikbe se.”
Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn a hozzátartozók kérését tolmácsolva az MTI-nek azt írta: a gyászoló család a sajtó és a közvélemény megértését kéri, hogy ezekben a nehéz napokban nyilatkozattételért ne keressék őket.
