A magyarországi lakásállomány jelentős része elöregedett: 41 százaléka épült 1970 előtt, 42 százaléka pedig 1970 és 2000 között. A XXI. században adták át a lakások 17 százalékát. A régebben épült lakóingatlanok általában kényelmi, korszerűségi, de főként energiahatékonysági szempontokból is jelentős fejlesztési igényt mutatnak. Becslések szerint a hazai lakásállomány, ami 4,5 millió lakóegységből áll, legalább fele FF vagy annál is rosszabb energiahatékonysági besorolásba esik.
Az elmúlt húsz évben sokféle állami támogatás segítette a lakásfelújításokat, így a panelfelújítási program 2005-ben indult, elsősorban homlokzati hőszigetelésre és nyílászárócserére. A Zöld Beruházási Rendszer 2009-ben indult, EU szén-dioxid kvóták bevételeiből. 2015-ben a CSOK megjelenése rendszerszintű változást hozott. A következő jelentős lépés az Otthonfelújítási Program indulása volt 2021-ben: akár 3 millió forint állami támogatás, azonos önerő mellett. A program két évig futott, összesen 195 ezer lakás újult meg a segítségével.
A rezsicsökkentés 2022 júliusi módosítása új helyzetet teremtett. 2026 elején többféle forrás érhető el: a KEHOP Plusz Otthonfelújítási Program (max. 10 millió forint, csak energetikai célra), a Vidéki Otthonfelújítási Program és a falusi CSOK (csak 5000 fő alatti településeken). A KEHOP Plusz esetében több mint 2 millió ház jogosult, de 2025 végéig alig 9 ezer igénylés érkezett.
Ki akar itt felújítani?
A GKI januári felmérése szerint 6 százalék biztosan, 18 százalék valószínűleg felújítana. Ezek az arányok megegyeznek az egy évvel ezelőtti értékekkel, de alacsonyabbak a 2025. októberieknél (8 százalék és 22 százalék). A 2021-es Otthonfelújítási Program bevezetésekor tapasztalt markáns élénkülés nem ismétlődött meg; a lakosság visszafogottabb érdeklődést mutat. A szándékok három éve sem felfelé, sem lefelé nem változtak érdemben.
A jövedelmi helyzet egyértelműen korrelál a felújítási szándékkal: alsó ötöd 10 százalék (3+7), felső ötöd 49 százalék (15+34). Életkor szerint a 30-39 évesek a legaktívabbak (35 százalék), a 60+ a legkevésbé. Ehhez jön még az is, hogy az EU Renovation Wave stratégiája szerint 2030-ig meg kellene duplázni az épületfelújítási rátát (~1 százalékról ~2 százalékra). Magyarország e tekintetben is le van maradva: jelenlegi rátája becslések szerint 0,5-0,8 százalék, ami az uniós átlag alatt van.
A GKI felmérése alapján a lakásfelújítási szándékok harmadik éve stagnálnak, miközben az állomány műszaki és energetikai megújulási igénye változatlanul jelentős. A programokhoz való hozzáférés (jogosultság, önerő, adminisztráció) és a beruházási bizonytalanságok együttesen fékezik a döntéseket, ezért a felújítási piac élénkülése továbbra is erősen támogatás- és finanszírozásvezérelt.
A jelenlegi támogatási mix célzott, de nem univerzális; ez magyarázhatja, hogy a potenciálisan érintett körhöz képest az igénybevétel mérsékelt. A következő időszak kulcskérdése, hogy megjelennek-e olyan széles körben elérhető, egyszerű és kiszámítható konstrukciók, amelyek tömegesen képesek aktivizálni a háztartásokat, különösen az energiahatékonysági korszerűsítések terén.
