Kis-Benedek József, a haditudományok doktora az Economxnak kifejtette:
a jelenleg is zajló légicsapások célja a hútik meggyengítése, objektumaik
elpusztítása. A precíziós csapásokat egyrészt a hajók ágyúi, másrészt az onnan
felszálló repülőgépek végzik el, magukról a húti objektumokról pedig bőven van
információja a jelenlegi, nevezzük úgy koalíciónak, hiszen egyre több ország
csatlakozik a hútik állásainak támadásához.
A hutik ilyenformán történő meggyengítéséhez viszont
hosszabb idő kell, ne felejtsük, húszezer fegyveresük van, míg a jemeni
kormányerők létszáma negyvenezer. (A Magyar Tudományos Akadémia szerint a
helyes megnevezés a hútik - a szerk.)
Szárazföldi
hadművelet lényegében lehetetlen
Bármiféle szárazföldi hadművelet lényegében lehetetlen.
Ennek több oka van. Az első, senkinek nem áll érdekében. A térségben kialakult
jelenlegi helyzetben óriási kockázattal jár, robbanáshoz vezethet.
Második: nem is tűnik megvalósíthatónak, a két szomszédos
ország, Szaúd-Arábia és Omán egészen biztosan semmiféle áthaladást nem fog
engedélyezni. Emlékezzünk csak arra, hogy az iraki háború idején Törökország is
milyen határozottan utasította el, hogy a területéről, északi irányból amerikai
csapatok támadjanak.
Ráadásul egy Magyarországnál ötször nagyobb területű
Jemenről beszélünk, és mind ebben az országban, de mind Szaúd-Arábia déli
részén és Omán egészében az utak nyugati mértékkel nézve járhatatlanok – húzta alá
Kis-Benedek József.
A támadások minden
hajónak szólnak
Az Economx megkeresésére Nógrádi György biztonságpolitikai
szakértő elmondta: teljesen nyilvánvaló, Szaúd-Arábia nagyon vigyáz arra,
hogy ne keveredjen bele a konfliktusba, hiszen az Ábrahám-egyezmények nagy
előrelépést jelentenek Izrael és az arab világ kapcsolatai normalizálása terén.
De a helyzet mégis kritikus, a vörös-tengeri útvonal
esetében a világkereskedelem forgalmának 15 százalékáról beszélünk, a
konténerforgalom esetében még rosszabb a helyzet, itt 25 százalékos az arány.
És bár a hútik hivatalos kommunikációja szerint csak izraeli, vagy Izraelbe tartó, illetve Izraelhez kapcsolódó hajókat vesznek célba, ez a kijelentés nem igaz, a valóságban mindenkit támadnak.
A legnagyobb vesztes megint Európa, a Földközi-tengeri
kikötők gyakorlatilag „meghalhatnak”, nem véletlen, hogy Olaszország az első
pillanattól kezdve milyen határozottan kiállt a hútik elleni fellépés
szükségességében.
Katonai helyzet és a
kereskedelmi hajók választásai
Kis-Benedek József szerint a kereskedelmi hajóknak két
választási lehetősége van. Az első: kerülnek Afrika felé, ez két héttel
hosszabb szállítási időt jelent, annak minden negatív következményeivel. A
másik, mégis áthajóznak az Afrikát és Ázsiát elválasztó, az Indiai-óceánt és a
Vörös tengert összekötő Bab el-Mandeb tengerszoroson, és haladnak tovább a
szuezi csatorna felé.
Ebben az esetben viszont a biztosítási díjak tízszeresére
ugranak, és a cégek ugyan kérhetnek katonai kísérő hajókat, azok is rengeteg pénzbe
kerülnek. Megfigyelhető, az érintettek jelenleg inkább az első változatot
választják, és megkerülik a Jóreménység fokát.
Az Economx megkeresésére Somkuti Bálint biztonságpolitikai
szakértő elmondta: kétezer éves gyakorlat, hogy kereskedelmi hajókat hadihajók
kísérnek.
Ez az egyszerű csónakos támadásokat megtudja akadályozni, a rakétát nem, még akkor sem, ha azért nem egyszerű eltalálni vele egy mozgó hajót. Az is tény, a légicsapások, az erős katonai jelenlét okán valamilyen szinten kezelhetőek a hútik támadásai, ám végérvényesen nem zárhatóak le.
Szemtanúi vagyunk annak, amint megdől egy katonai doktrína.
Beigazolódott, azok a légierő központú támadások, amelyeket az elmúlt
évtizedekben az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság
előszeretettel alkalmazott, ebben az esetben nem működnek teljes hatékonysággal.
Ennek elsősorban a húti „kvázi állam” felépítése, rendszere
az oka. (A síita politikai-katonai
mozgalom a jemeni Szaada kormányzóságban jött létre az 1990-es években, és a
zűrzavaros, polgárháborús évtizedeket követően jelenleg Észak-Jemen túlnyomó
részét ellenőrzésük alatt tartják. – a szerk.)
Bár „kvázi államról” beszélünk, ez egy nagyon decentralizált
képződmény, és ebben a helyzetben éppen ez biztosít előny számukra. Más a
helyzet, mint például Irakban, ott volt egy központi irányítás, itt ilyen
nincs.
Ha elfogynának a
rakéták
Kis-Benedek József szerint a hútik birtokában lévő rakéták
csakis tengeri úton kerülhettek a kezükbe, mert Szaúd-Arábián és Ománon
keresztül nem tudták azokat becsempészni.
Mivel a légicsapások hosszabb időt igényelnek, a szárazföldi beavatkozás lehetetlen (több kárt okozna, mint hasznot), ezért nem elképzelhetetlen a jemeni kikötők teljes blokádja és minden hajó tüzetes átvizsgálása.
Természetesen ehhez is nagyon komoly erő kell, de racionális
lépésnek tűnhet – húzta alá.
Somkuti Bálint úgy látja, hogy döntő lehet, a hútik ellen
fellépő országok meddig hajlandóak elmenni, mennyit vállalnak be. Biztató, hogy
egyre többen csatlakoznak, így például India is egyre határozottabb, és
köztudomású, nekik rendkívül erős hadiflottájuk van.
