Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A klinikai szakpszichológus szerint a túszhelyzetek kimenetele sokszor egyik pillanatról a másikra hozhat váratlan fordulatokat. Kifejtette, hogy a célszemélyt hivatalosan tárgyalónak hívják, azonban a túsztárgyalásnál jóval sokrétűbb feladatról van szó.
Ehhez példaként említette, hogy a klasszikus túszejtés mellett az öngyilkossággal való fenyegetés, a súlyos veszélyeztető állapotban lévő pszichiátriai betegek kórházba szállításának elősegítése céljából is gyakran kirendelnek tárgyalókat. Az is gyakori eset, amikor egy rendőri intézkedés során valaki elbarikádozza magát – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a szakember.
A tárgyalás első kérdése Csomós szerint mindig az: „Elmondaná, hogy mi történt?”
Szemkontaktus híján pedig a tárgyalónak a hangjával kell kölcsönös bizalmat építeni a célszeméllyel, akinek mindvégig azt kell éreznie, hogy figyelnek rá, meghallgatják őt, egyszóval: ő a legfontosabb. A pszichológus megjegyzi, a legtöbb esetben elég csak beszélni hagyni a célszemélyt, mivel ez nagyban segít feloldani az ő belső feszültségét, amíg nem válik közvetlenül ön- vagy közveszélyessé.
Ugyanakkor nincsenek kész forgatókönyvek, mivel ez eltérítené a tárgyalókat arról, hogy a személyre figyeljenek – mondta. Hozzátette, mérlegelni kell, kivel állnak szemben, és az is fontos, hogy minél több információt tudjanak a célszemélyről.
Vannak azonban esetek, amikor egy akció tragédiába torkollik, mint a négy hónappal ezelőtt történt esztergomi robbanás.
Az ilyen esetek után gyakran poszttraumásstressz-szindróma (PTSD) alakul ki, Csomós István szerint azonban a kollégái szerencsére belátják és elfogadják, ha segítségre van szükségük, mert ha ezt nem teszik, annak később súlyosabb következményei lehetnek.
A tragédiát testközelből átélő kommandósoknak számos technikát tanítanak meg, annak érdekében, hogy a helyzetet kezelni tudják.
