A népességnövekedést mutató területek közül többek között a Dunakeszi-Vác, valamint az Érd-Székesfehérvár, valamint a Szigetszentmiklós-Ráckeve vonal is egy hatékony közlekedési hálózat részei, azonban csak akkor, ha valaki a főváros felé veszi az irányt.
Hasonló zökkenői vannak annak is, ha valaki autóval szeretne más irányba menni, mivel legalább az M0-s pályáig el kell menni. A Totalcar megjegyzi, hogy ezek már évtizedes problémák, azonban azóta sem lett sokkal jobb a helyzet. A problémák többségének megoldására még évekkel ezelőtt egy részletes tanulmányt készített az azóta megszűnt Budapest Fejlesztési Központ.
A lap azt írja, hogy gyökeresen át kellene alakítani az agglomerációs települések koncepcióját, mivel az ilyen városok és községek lényegében alvóvárosoknak felelnek meg a jelenlegi formájukban. Ha ezeken a településeken is lennének városközpontok és szolgáltatások, munkahelyekkel, akkor lehetne az agglomerációk között is ingázni, ami fokozatosan enyhítené a települések jelenlegi gazdasági nehézségeit.
A településszerkezet is átalakításra szorulna, mivel valójában nincs az agglomerációs városközpontoknak nagy népsűrűségű területe, így nincs megélhetése az itteni szolgáltatásoknak.
Ahogy közösségi és kulturális élet sincs, ami azért kulcskérdés, mert az agglomerációkban a lakosság zömét a gyermekek és a fiatalok teszik ki. Az önállósodás és a közösségi élet kiépülése kiemelkedően fontos ebben az életszakaszban, ehhez azonban nem asszisztál a jelenlegi közlekedési helyzet, mivel jóformán „anya-apa taxival” tudnak a fiatalok közlekedni, ha szórakozni mennek valahová.
Ugyanakkor a cikk szerint a legnagyobb krízist a járdák és a parkolóhelyek kritikus állapota jelenti.
Nem egyedülálló problémáról van szó: az Egyesült Államok számos kertvárosa is hasonló gondokkal küzd: a járdák és a tömegközlekedés teljes hiányával, valamint a napi 100 kilométernyi ingázással.