A korábbi felszámolási szabályozás alapján az átadó és az átvevő munkáltató egyetemlegesen felelt az átszállást megelőzően esedékessé vált
munkavállalói követelésért, ha a munkavállaló az igényét az átszállást követő
egy éven belül érvényesíti.
Ehhez képest az új rendelet szerint az átvevővel szemben
azok a munkaviszonyból eredő követelések érvényesíthetők, amelyek az
átszállást követően keletkeztek.
Azok a munkaviszonyból eredő követelések,
amelyek az átvétel időpontját megelőzően keletkeztek, nem szállnak át az átvevő
munkáltatóra.
Az új kormányrendelet szerint a folyamatban lévő
eljárásokra is érvényes az új szabályozás.
A szakember szerint
gazdaságilag racionális a váltás
A Napi.hu megkeresésére Pajor Dávid felszámolási kérdésekkel
foglalkozó ügyvéd elmondta: nyilván nehéz megjósolni minden friss jogszabály
gyakorlati hatásait, azonban
a változtatás önmagában nem tűnik problematikusnak a munkavállalók szempontjából, továbbá gazdaságilag racionálisnak tűnik.
Fontos továbbá, hogy nem a felszámolási eljárás általános szabályai
változnak, hanem csak a veszélyhelyzet idejére vonatkozó különös eljárási
szabályok.
A kiindulási alap, hogy mostantól csak az átvételt
követően keletkező kötelezettségekért felel az átvevő a munkavállalókkal
szemben.
Az ügyvéd szerint gazdaságilag alátámasztható, hogy a tevékenységet
(és a foglalkoztatást) folytató gazdasági társaságot indulástól ne terheljék az
adós kötelezettségei.
Az átvett munkavállalók követelése nem enyészik el. A tevékenység folytatására a veszélyhelyzet alatt lehetőség van arra, hogy azt ne az adós gazdasági társaság, hanem általa alapított másik társaság végezze, amelyhez a tőkét, eszközöket és a munkaerőt az adós társaság biztosítja.
A gazdálkodás eredménye végső soron az adós felszámolásába folyik
be, ahol a munkaviszonyból fakadó követelések a zálogjoggal biztosítottak után,
a felszámolási költségek között kerülnek kielégítésre.
Külön eljárás nélkül
Ezzel ráadásul külön eljárás nélkül juthatnak a
munkavállalók a munkabér jellegű követeléseikhez a felszámolás keretében.
Ennek időbelisége persze nagyban függ attól, hogy az átvevő és a tevékenységet folytató gazdaság mikor és milyen időközönként tartozik majd az elért eredményét alapítója - az adós - részére osztalékként kifizetni.
Pajor Dávid szerint ebben a körben alapvetően az a
kérdés, hogy a tevékenységet tovább folytató átvevő társaság mennyi időnként,
illetve milyen feltételekkel fogja gazdálkodásának eredményét felszámolásba osztalékként befizetni. Ez utóbbi az átvevő társaság alapítójának - a
felszámolón keresztül az adósnak - a döntésén múlik.
