A Napi.hu megkeresése nyomán Bross Péter rámutatott: az
alapító atya neve azért került szóba, mert az Európai Unió legnagyobb
mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetének, a Copa-Cogeca-nak székháza a Robert
Schuman-térnél található. (Az államférfit
Európa atyjaként is szokták emlegetni – a szerk.)
A magyar érdekképviselet vezetője két hete járt Brüsszelben,
ahol közölték vele és a többi ország szakemberével, hogy nem tudnak időpontot
mondani azzal kapcsolatban, mikor is születhet meg a mézjelölési rendelet. Elvileg az Európai Tanács, az EP, az EB egyaránt támogatja, de az időpont bizonytalan.
A Napi.hu többször foglalkozott a komoly problémával. Magyarország
az uniós csatlakozását követően elsőként jelezte, a 2001-es uniós, mézről,
mézjelölésről szóló irányelvet módosítani kell, mert egyértelmű termelői és
fogyasztói igény mutatkozik a mézkeverékeket alkotó mézek származási
országainak pontos feltüntetésére.
Ez a probléma gyökere
A jelenlegi szabályok szerint, ha a vásárlók bemennek
például egy szupermarketbe, egy adott üvegen csak annyi információt látnak,
hogy az uniós és unión kívüli mézek keverékét tartalmazza – ennél több
tájékoztatási kötelezettsége nincs a forgalmazónak.
Bross Péter rámutatott: olyan lehetetlen helyzet állt elő,
hogy a vásárló nem értesülhet arról, hogy a polcon lévő méz 90 százaléka
Kínából, 8 százaléka Ukrajnából és csak 2 százaléka származik uniós országból.
A magyar méhészek májusi
levele
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöksége májusban levelet írt a Copa-Cogeca-nak, pontosabban annak a
Méz-munkacsoport vezetőjének. Eszerint Magyarországon, Romániában és a többi
országban, ahol a méhészek jelentős része nagyban – az unió nyugati felébe –
értékesíti a mézét, óriási bajban vannak.
Nagyon mérsékelt a kereslet, de aki eltudja adni a mézét, az
is csupán a termelési költségek alatti árszinten tudja csak.
Nagyon fontos tudni, mely cégek hoztak és hoznak be az
unióba rossz minőségű mézet, kell egy vörös lista, kiket szükséges ellenőrizni.
Mert a szerencsére már létező vizsgálat a „kaptártól asztalig” tartó méz útját
egy bizonyos pillanatban ellenőrizte. Teljesen logikus, ha az adott pillanatban
a méz nem felelt meg az előírásoknak, akkor nagy a valószínűsége, hogy sem
előtte, sem utána nem felel meg a minősége.
Összefoglalva: a vizsgált és elmarasztalt cégeknél tovább
kell vizsgálni a mézeket, és az import mézek vizsgálatát három ország
tekintetében kiemelten folytatni kell: Kína, Nagy-Britannia és Törökország.
Bross Péter szerint bármilyen szomorú, de kétségtelen tény: hosszú
évek óta, húsz tagállam sikertelenül sürgeti a mézjelölési rendelet
megalkotását a brüsszeli bürokratáknál, és bizonyosan nem ilyen működésről
álmodtak az alapító atyák.
A mézjelölési szabályok szigorítása terén természetesen a nagy méztermelő országok a leghangosabbak: Magyarország, Spanyolország, Bulgária, Románia. Ezek az országok a termelésük kétharmadát exportálják, tehát a kétes eredetű és minőségű, főként harmadik országokból származó keverékek komoly veszélyt jelentenek rájuk. De általában komoly veszélyt jelentenek az összes európai méhészre, arról nem is szólva, hogy rontják a mézek iránti fogyasztói bizalmat is.
