Az orvvadászok minden évben több százmilliós kárt és rengeteg szenvedést okoznak

Léteznek kiindulási alapok, például a Soproni Egyetem
vadelhullás monitoringja. A legutolsó adatok alapján a vadorzók 322 nagyvadat
és 706 apróvadat zsákmányoltak, ami átlagolt vadgazdálkodási értékeken számítva nagyjából 95 millió forintos kár – hangsúlyozta a Napi.hu-nak Földvári Attila kamarai szóvivő, aki az Országos
Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa is.

A rapsickodás áldozatául esett egyedek közül a nagyvad
képvisel komolyabb értéket, a nagyvadfajok közül pedig a legtöbbet őzből ejtik
el. Ennek oka egyrészt az egyedszáma (legnagyobb állományú nagyvadfajunk,
körülbelül 380 ezret becsülik), másrészt az elterjedése (gyakorlatilag az
egész ország területén megtalálható), illetve a testmérete (akár egy
hátizsákban is elfér).

Az őznél maradva: egy bak értéke 350 g feletti trófeatömegnél
egységesen 600 000 forint ugyanakkor a jó őzállományú területeket kezelő DALERD
Zrt. (állami erdőgazdaság) árlistája szerint például 500 g feletti tömeg
esetében legalább 1,26 millió forintot kell fizetni az elejtésért. Ha az orvvadász egy ilyen bakot zsákmányol, akár a vadgazdálkodó éves
költségvetését is boríthatja.

A valós kár összege
százmilliós nagyságrendű

Máskülönben a kamara szakemberei részéről saját kútfőből,
tapasztalatokból, vadgazdálkodókkal való beszélgetésekből merítve arra jutottak,
hogy a valós kárösszeg ennek sokszorosa lehet, több százmilliós nagyságrendű.

Ennél is nagyobb probléma emellett a vadvédelmi, állatvédelmi
aspektus: az orvvadászok nagyon sok esetben olyan eszközöket használnak
(például hurkokat), amelyek iszonyatos, órákig vagy akár napokig tartó szenvedést
okoznak az állatnak.

Ez szintén igaz lehet más eszközöknél: míg egy
vadászfegyverből leadott, pontos lövés esetén akár másodpercek alatt is
bekövetkezhet a halál, a házilag barkácsolt (vélhetően a használójára is
veszélyes) „puskaszörnyek” vagy számszeríjak gyakran csak sebzést okoznak.

A rendőrség
statisztikái is csalókák lehetnek

Az esetszámot illetően a rendőrség bűnügyi statisztikai rendszere
adhat támpontot. Persze ez ugyancsak csalóka, ahogy a számokból egyértelműen
látszik is, mert csak a regisztrált bűncselekményeket tartalmazza, tehát azok az esetek kerülnek be, amelyekben elmarasztaló ítélet
született. Az elmúlt években az országos adatok a következőképp alakultak:

Létezik „belső
orvvadászat”

2013-ig csak akkor minősült bűncselekménynek a vadorzás, ha
a zsákmányolt vad értéke alapján a szabálysértési határt túllépte. Azóta az
orvvadászat önálló Btk.-s tényállás, és figyelemre méltó, hogy drasztikusan
megugrott az esetszám.

A törvény ismeri az úgynevezett "belső orvvadászat" fogalmát:
olyan személyekre vonatkozik, akik egyébként vadászjeggyel, engedéllyel tartott
fegyverrel rendelkeznek. Az ilyen esetek részarányát szintén nem tudjuk
megbecsülni, de a szakemberek úgy sejtik: jelentős részét adják a
rapsickodásnak.

Halmozódhatnak a bűncselekmények

Alapesetben három év a büntetési tétel, ám az orvvadászat
jellemzően más bűncselekményekkel is párosulhat, elsősorban állatkínzással,
esetenként természetkárosítással – mindkettő ugyancsak Btk.-s tényállás és
szabadságvesztéssel sújtandó. Így tehát bizonyos esetekben halmozódhatnak is a
büntetési tételek.

Továbbá: a környezetkárosítás, a természetkárosítás, az
orvvadászat, az orvhalászat, a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése és a
tiltott állatviadal szervezése elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van
bizonyos településekről, vagy az ország egyes részeiből. A kitiltás legrövidebb
tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.

Mindig akad kifogás

Az orvvadászat Btk.-ba történő beemelése kétségtelenül
komoly előrelépés volt, mert a területen sok időt töltő sport- és hivatásos
vadászok botolhatnak orvvadászokba, azonban az előbbiek semmit, az utóbbiak
pedig keveset tehetnek ellene.

A hivatásos kollégák rendészeti feladatokat
ellátó személyként ugyan visszatarthatják a területen a feltételezett vagy
tetten ért vadorzót, azonban ez érdemi intézkedésre nem ad lehetőséget.