Egy fővárosi lakos háztartási fogyasztásához kapcsolódó ökológiai lábnyoma 2,5 globális hektár (gha), egy agglomerációban élőé pedig még annál is több, csaknem 3 globális hektár.
Ökolábnyom szempontjából a kétes dicsőség a ranglista három vezető országát illeti: az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emirátusok, illetve Kanada egyformán 9 hektár körüli értékkel szégyenkezhet. A sereghajtók pedig Mozambik, Banglades, és Nepál, mintegy 0, 5 hektár körüli értékkel.
Magyarország átlagos ökológiai lábnyoma 3,7 hektár.
Csakhogy a Földön valójában minden egyes emberre mindössze 1,8 hektár jutna, így a számokat vizsgálva egyértelműen látszik, mennyire kihasználjuk a környezetet.
Az ökológiai tőkét, azaz a földterület biokapacitását figyelembe véve a főváros túlterheltsége 30-szoros, az agglomerációé 2,4-szeres – állapítja meg egy friss, a Corvinus Egyetem bevonásával készült magyar tanulmány.
A négyfős magyar kutatócsoport munkája a Sustainable Cities and Society című folyóiratban jelent meg, újszerűen elemezve a magyarországi urbanizációt, a budapesti fővárosi térség környezeti fenntarthatóságát, egyúttal összevetést adva a háztartások ökológiai lábnyomáról és a rendelkezésre álló földterület biokapacitásáról.
A vizsgálat készítésének idején Magyarország ökolábnyomához leginkább az élelmiszerekre és italokra, valamint a lakhatáshoz kapcsolódó energiafelhasználásra, a közlekedésre, az alkoholra és a dohányra fordított kiadások járultak hozzá.
A publikáció a 2003 és 2018 közötti időszakot vizsgálta, és a szerzők megállapították, hogy az ország egészének ökológiai deficitje a 2000-es évek eleje óta fokozatosan mérséklődik, amelynek oka a népesség csökkenése és az ország egészét nézve a biokapacitás növekedése.
A baj Budapesten és az agglomerációban van
Budapest ökológiai erőforrásai azonban csökkentek, aminek oka a környezetminőség romlása, az urbanizáció okozta biológiailag aktív felületek zsugorodása és a városiasodás. A fővárost és az agglomerációját magában foglaló budapesti nagyvárosi térség részesedése Magyarország teljes ökológiai lábnyomában 28,3 százalékról 31,5 százalékra nőtt 2003 és 2018 között.
Budapest túlterheltsége tehát nagymértékű, bár enyhén csökkenő: míg 2003-ban 34-szer annyi földterületre lett volna szükségük a fővárosiaknak a fenntarthatóság eléréséhez, mint amennyi rendelkezésükre állt valójában, 2018-ra ez az arány némileg (30-szorosra) csökkent.
Az agglomerációs övezetben viszont nőtt a túllépés: 2,1-ről 2,4-szeresre, amely 7 százalékos emelkedést jelent másfél évtized alatt, amit az ökoszisztéma biokapacitása nem ellensúlyoz a kínálati oldalon.
Ahhoz, hogy megváltozzon az emberek fogyasztási magatartása és javuljon a környezeti hatékonyság a Magyarországhoz hasonló, erősen központosított városi rendszerű, elöregedő társadalmakban, speciális, az elsődleges nagyvárosi területekre irányuló programokat kellene indítani az ökolábnyom további növekedésének csökkentésére és a biokapacitás zsugorodásának megállítására.
Ilyen program lehet például a közösségi közlekedési rendszer támogatása, az energiahatékonysági beruházások vagy a kompakt város koncepciója szerinti fejlesztések
– jelentette ki a tanulmány társszerzője, Harangozó Gábor, a Corvinus Egyetem Fenntarthatósági Menedzsment és Környezetgazdaságtan Tanszékének vezetője.
A politikusok és a civilek is megmozdultak
Arról, hogy baj van, illetve arról, hogy ezt a bajt immár a politikai döntéshozók is érzékelik, a közelmúltban írtunk, és beszámoltunk róla, hogy
a Budapest környéki települések robbanásszerű lakosságnövekedési problémáinak megoldására jogszabály-módosításon dolgoznak a szakminisztériumokban,
valamint azt is megírtuk, hogy a probléma súlyát a mindennapi életben a civil közösségek a szó szoros értelmében testközelből tapasztalják. Biatorbágyon például a Patrióta Városvédő Közéleti Egyesület a Facebook-csoportjában panaszolta, hogy a kritikus lakosságszám mára oda vezetett, hogy a közelmúltban két gyalogost is elgázoltak a kisváros egyik kijelölt gyalogátkelőhelyén. A helyiek úgy vélik, hogy az egyre gyakoribb közúti balesetekre a forgalomtechnikai eszközök nem jelentenek megoldást, mert azok csupán a tünetek részleges kezelgetését jelentik, és kijelentik, hogy a probléma oka nem más, mint a már most is kritikus lakosságszám.
Az ingatlanpiac magasról tesz az ökológiai lábnyomra
Mindeközben – bár az ingatlanpiaci felfutás nagy általánosságban mérséklődik - Budapesten és vonzáskörzetében megállíthatatlannak tűnik a drágulás.
A Duna House felmérése szerint az agglomerációs szektorban átlagosan nem kevesebb, mint 19 százalékkal emelkedtek a négyzetméterárak, az otthonteremtésre fordított összeg pedig megközelítette a 60 millió forintot.
A 2022-ben értékesített ingatlanok adatai alapján ezen belül a legdinamikusabb négyzetméterár-emelkedés az északnyugati szektorban volt tapasztalható, ahol 29 százalékkal vált költségesebbé az otthonteremtés 2021-hez képest.
A terület kiemelkedően népszerű települése Szentendre, ahol átlagosan 84 millió forint értékben, és jellemzően nagyobb ingatlanba költözés miatt vásároltak lakást, házat a vevők 2022-ben.
A Pest megyében első lakásukba költözők 20 százaléka új építésű otthont, 27-30 százaléka jó vagy lakható állapotú lakást, házat vásárolt.
