Akár az ezermilliárd forintot is elérheti az áfacsalások okozta költségvetési veszteség Magyarországon − írja a sajtó. Ez a szám akár valós is lehet, valóban sok becslés mutat ebbe az irányba. Azt azonban nem árt megjegyezni, hogy ezek valóban csak durva becslések, sok közülük még "számításnak" is alig nevezhető. Az adócsalás természeténél fogva titkos és rejtőzködő jelenség, amit tisztességesen feltárni nagyon nehéz. Lehet más országok − hasonlóan pontatlan − becsléseiből vagy az ellenőrzések tapasztalataiból kiindulni, de a statisztikai hibahatár az ilyen számításoknál döbbenetesen nagy.
Az Európai Unió néhány hónapja egy megalapozottnak tűnő becslést közölt: ebben a ténylegesen beszedett adóbevételeket hasonlította össze egy elvárt, elvi összeggel, amelynek a teljes lakossági fogyasztás adóbevételeként kellett volna befolynia. A lakossági fogyasztást ilyenkor nem a boltok, kereskedők jelentett forgalma alapján kell figyelembe venni − melyben a feketegazdaság továbbra sem látszana −, hanem reprezentatív mintás, naplózott felmérések alapján, ahol a fogyasztók az áruk eredetétől függetlenül nyilatkoznak róla, mennyi kenyeret, tejet, cigarettát, dvd-lejátszót vásároltak. Ez a megalapozottabbnak tűnő − egyébként évekkel korábbi adatokon alapuló − felmérés is ezermilliárd forint körüli elvi hiányt mutatott.
Csakhogy ez a hiány nem pusztán a szervezett áfacsalók, cukorkereskedő és olajkufár bűnözők gonosz, adócsalásra tervezett üzelmein alapul. A milliárdok mögött ott lapul sok köznapibb, sőt, szó szerint mindennapos csalárdság is, melyeknek országos, összegzett hatása óriási lehet.
Áfacsalás, ha a sarki kisboltban nem üti be az eladó a kasszába az üveg lekvárt és a kiló grízt. Áfacsalás, ha a piacon a kofa szatyor krumplit és doboz friss epret nyugta nélkül ad el. Áfacsalás, ha az ár egyeztetésénél a szobafestő vagy a gázszerelő szájából elhangzik a tételmondat: számlával, vagy számla nélkül? Számla nélkül 15 százalékkal olcsóbb. És hiányzó áfabevétel az is, ha a csődbe ment, felszámolás alá került vállalkozás már az adóit sem tudja befizetni.
Sokan azt gondolnák, hogy az emberek vásárlásai csak csepp a tengerben, az igazi nagy pénzek a nagyvállalatokon folynak keresztül. Csakhogy az áfa fogyasztási adó. A cégek csak a beszedésben vesznek részt, számukra az áfa csak egy elszámolás, nem jár tényleges költséggel, igazi adóbevétel túlnyomó részben a lakossági vásárlások után keletkezik. A hiányzó áfa tehát a lakossági fogyasztáshoz kapcsolódik.
Arra vonatkozóan nincsenek érdemi felmérések, melyik csalás, melyik ok mennyi áfabevétel-hiányért felel. Nem tudjuk, hogy az államkasszának hány száz milliárd forintjába kerülnek a sötét láncügyletek és mennyibe a trükköző kofák. Most a sajtó a profi áfacsalók céghálózataira figyel, de valójában nem tudja senki, ezek tényleg az igazi gondot jelentik-e, vagy mindez a jéghegy látványos, jól látható csúcsa. "Ha ismered önmagad, de nem ismered ellenségedet, minden egyes győzelemért egy vereséggel kell fizetned" − írta Szun Ce A háború művészetében, néhány ezer évvel ezelőtt. A gondolat ma is igaz: nehéz hatékonyan fellépni a csalások ellen, ha nem tudjuk, mik is az igazi problémák.
Pedig fontos lenne eredményesen küzdeni. Az áfának mint költségvetési forrásnak nincs valós alternatívája. Hosszú ideig a személyi jövedelemadóból származtak hasonló nagyságrendű bevételek, de az egykulcsos, családi kedvezményes szja bevezetése és az áfamértékek emelkedése miatt ma már a költségvetés áfabevétele az szja-bevételek duplája. Ideje lenne megpróbálni kideríteni, pontosan hol is akadnak el az adóbevételek, hogy hatékonyan léphessünk fel a csalások ellen.
Szerző: Földes Balázs, igazgató, KPMG
