Csak az öngondoskodás segíthet

A jövő nyugdíjasainak aktív korukban maguknak kell félretenniük öreg napjaikra, mert az állami nyugdíjból nem fognak tudni megélni, a Világbank legfrissebb tanulmánya szerint fizetésük legalább 10-15 százalékát kéne félretenni ahhoz, hogy utolsó nettó fizetésük 80-90 százalékához legalább hozzáférjenek. Anita Schwarz, a Világbank európai és közép-ázsiai részlegének vezető közgazdásza, a nyugdíjrendszerekről készült jelentés egyik szerzője úgy vélte, ha magánmegtakarítások egészítik ki az állami nyugdíjat, akkor az államnak várhatóan kisebb, enyhébb kiigazítást kell végrehajtania a rendszerben. Ha ez nem következik be, sokkal nagyobb mértékben kellene majd csökkenteni a juttatásokat, vagy jobban kitolni a munkavállalók nyugdíjba vonulásának időpontját.

Félmillióval kevesebb járulékfizető lesz
Az adatok nálunk is sötét jövőt festenek fel: míg 1980-ban még 4 aktív dolgozónak kellett 2 embert eltartania, addig jelenleg 4 dolgozó, jövedelemmel rendelkező emberre már 3 eltartott jut. Megdöbbentő, de 2050-re 4 aktív embernek 6 nyugdíjast vagy kiskorút kell eltartania. Farkas András, a Consequit Csoport értékesítési vezérigazgatója szerint hazánkban számos okból még rosszabb is a helyzet, mint Nyugat-Európában. Bár az EU-ban a 65 évesnél idősebb népesség aránya már most 24,6 százalék és 2050-re 52,8 százalékra nő a hazai 22,8, 48,3 százalékos aránnyal szemben, ám 2011-es adatok szerint a gazdasági függőségi ráta (nem dolgozó népesség és a foglalkoztatottak aránya) már ma is ijesztő, 1,62 százalékot mutat, s az arány még romlani fog. Tetézi a gondokat, hogy a következő 15 évben 2,147 millió honfitársunk éri el a nyugdíjkorhatárt, miközben ugyanezen időszak alatt a munkaerőpiacra csak 1,634 millió új munkavállaló érkezik, vagyis évente közel 34 ezer fővel lesznek többen a nyugdíjasok, mint a munkaképesek − arról ne beszéljünk, hogy ők milyen eséllyel pályázhatnak új helyekre.
Jelenleg a nyugdíj az utolsó nettó bér 80-90 százaléka, ez a legoptimistább becslés szerint is 2050-re 50 százalékra eshet vissza. Jelenleg az átlagnyugdíj hazánkban még viszonylag szép összeg, 113 ezer forint, de rendkívül nagy a szórás. Egyrészt földrajzilag, hiszen míg Budapesten 119 ezer forint az átlagnyugdíj, addig Szabolcs-Szatmár megyében csak 77 ezer, s emellett a nyugdíjasok között is óriási a juttatási szakadék.
A jövő szempontjából érdekes kitétel, hogy az öregségi teljes nyugdíj összege 4 éve változatlan, 28 500 forint, ráadásul az ország alaptörvénye immár nem teszi állampolgári joggá az öregségi ellátást. A törvény úgy fogalmaz, hogy "Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. (...) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő."

Túl soká él egy nyugdíjas − betegen

Az elöregedéshez kapcsolható másik "probléma", hogy aki megéri a boldog nyugdíjas éveket, az bizony jó eséllyel tovább él, mint az átlag. Míg a nőknél a születéskor várható időtartam 78,5 év, a ma 62 évesek, átlagosan még 20,8 évig, 82,8 éves korukig élnek. A férfiaknál ugyanez a mutató persze rosszabb: 70,9 éves születéskori időtartammal szemben a ma 62 évesek átlagosan 78,6 éves koráig számíthat békés, nyugodt öregkorra. Bár hogy ez békés és nyugodt, azt némiképp cáfolja az, hogy a kimutatások szerint 5 évet leszámítva, a nyugdíjasok bizony betegségektől szenvedve élnek − a társadalombiztosítás az ő ellátásukra költi a bevételeinek közel 80 százalékát. Ez sem tartható hosszú távon, vagyis e területen is érdekes változások lesznek, az öngondoskodásnak itt is előtérbe kell kerülnie. Természetesen az adat annak a véleménynek is ijesztő cáfolata lehet, amely szerint a holtig való munkavégzés lesz az, amely elkerülhetővé teszi a személyes nyugdíjkatasztrófát − az SZTK padjain vagy a kórház ágyain ülve aligha lehet majd érdemi munkát végeznie az idős embereknek. (Más kérdés, hogy a hazai lakosság egészségügyi helyzete sem összevethető a nyugat-európai emberekével, ez pedig az olyan ötletek elé, mint például a nyugdíjkorhatár emelése, komoly akadályt gördíthet.)
A problémát mindennél jobban mutatja, hogy miközben az emberek zöme ma már tudja detektálni az öngondoskodási problémát, tenni a rendkívül kedvezőtlen tendencia ellen nem igazán tud. A Generali Biztosító közelmúltban nyilvánosságra hozott felmérése szerint a megtakarítani képes ügyfelek aránya a 2011-es 40 százalékról tavaly őszre 18 százalékra szűkült. Ráadásul aki félre is tud tenni, az jövedelmének maximum 4 százalékát, havi 4-5 ezer forintot tud félretenni, ami messze van a szükségesnek ítélt 10-15 százaléktól. (A múlt héten lapunkban mutattuk be az MKB Nyugdíjpénztár adatain, hogy ott az átlagos éves megtakarítás 80 ezer forint...)

Sokat hoz a nyugdíjbiztosítás
Farkas András szerint e tekintetben sokat lendíthet a piacon a nyugdíjbiztosításhoz kapcsolódó adókedvezmény. A törvény értelmében a 2014. január 1. után aláírt és befizetett, minimum 10 éves tartamú nyugdíjcélú szerződés után 20 százalékos, maximum 130 ezer forintos adójóváírást lehet igénybe venni, illetve annak, akinek egyéb hasonló célú termék is van birtokában (nyesz és/vagy önkéntes kölcsönös pénztár), éves szinten maximum 280 ezer forintos adójóváírást érvényesíthet. A termék nagy előnye Farkas szerint, hogy azzal nem lehet ügyeskedni, mint a korábbi adókedvezménnyel, hiszen az adójóváírás összegét minden esetben a nyugdíj-biztosítási számlán írja jóvá a NAV, s ha a biztosítást felmondják − vagyis nem szolgáltatás (a biztosított halála, megrokkanása) miatt szűnik meg −, akkor bizony az adóhatóság visszaköveteli ezt az összeget. (A korábbi adókedvezménynél elegendő volt bizonyos esetekben, hogy az annak alapját képező összeget csak a december 31-i fordulónapon tartsa a biztosítónál az ügyfél.)
A Consequit értékesítési vezérigazgatója szerint minden olyan szerződőnek érdemes lehet igénybe venni szerződőként a terméket, aki fizet egy adóévben legalább annyi személyi jövedelemadót, hogy az éves állománydíj 20 százalékát kitegye. Biztosított valamennyi, 55. évét be nem töltött ember lehet. Farkas szerint akár úgy is lehet hirdetni a terméket a fentiek okán, hogy az ügyfél végre magának adózik. E tekintetben idővel talán megfordulhat az a trend is, hogy a magyar átlagember hozzáállása is változik és nem csak azt tartalékolja majd, ami az aktuális kiadások után marad, hanem azt az összeget költi majd csak el, amely az újra berögzülő tartalékolás után marad a pénztárcában.

Szerző: Nagy László Nándor