Az új kockázati tőke irányelv (a mostani a Jeremie nevet kapta) kiindulópontja, hogy a kis- és közepes vállalatok speciális voltuk miatt sokkal nehezebben jutnak forráshoz − ez persze nem újdonság. A finanszírozás gátja az aszimmetrikus információ: a kkv nem tud meggyőző érveket felsorolni a finanszírozónak, mert a cég méreténél, fennállásának idejénél fogva a klasszikus értékelések nem működnek, illetve azok elkészítése irreális költségekkel járna.
A most elkészült uniós irányelv ezért szükségesnek látja az állami támogatásokat, ám csak nagyon szűk metszetben: az állam hozzájárulása akkor fogadható el egy-egy projekt esetében, ha az enélkül az nem valósulhatna meg. Az állam csak piaci hiányosságokat pótolhat ki − hogy mi minősül ilyennek, azt a bizottság ellenőrizni fogja. Emellett azonban − elejét véve annak, hogy érdektelen ötleteket ne támogasson az unió − a projekteknek egyéb kritériumoknak is meg kell felelniük.
Így a támogatás csak közös érdekű célkitűzésre vonatkozhat − bármit jelentsen is ez egy konkrét esetben. Fontos, hogy a támogatási konstrukció ösztönzőleg hasson, vagyis ne csak értelmetlenül öntse a pénzt a programokba az állam − ez azért is kiemelt szempont, mert nem volt ritka, hogy a cégeknek juttatott támogatások nem eredményeztek érdemi fejlődést, és a periódus végén a támogatott vállalkozások semmilyen mutatóban nem emelkedtek ki érdemlegesen a többi cég közül. Az EB hangsúlyozza: minden állami jelenlét és támogatás szükségszerűen negatívan hat a versenyre, így azt is mérlegelni kell, hogy ezek a negatív hatások ne írják felül a program előnyeit.
Támogatást a befektető, a pénzügyi közvetítő kaphat, a végső haszonhúzó pedig a befektetés tárgyát képező kkv. A pénzügyi befektetőnek a támogatást át kell adnia, abból nem csíphet le magának semmit sem kamatként, sem egyéb címszóval. Ha csak átfolyik rajta − mert nem önálló jogi személyiség −, akkor nagy feladat nincs, ha viszont a közvetítő kapja a támogatást, majd azt átadja, akkor nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelnie. Az irányelv szerint az nem bűn, ha díjak felszámolásával összességében nyer a közvetítő az ügyleten − a végső profit a rendszer másodlagos következménye.
Az állam és a magánbefektető egyszerre és egyenlő feltételek mellett adja a hozzájárulást a programhoz. A magánbefektető érdemi támogatást kell nyújtson − alibi tőkejuttatásért ne lehessen bezsebelni a vaskos állami támogatást −, és valós kockázatot kell megfutnia. Előírás, hogy alapvetően az állam kisebb kockázatot vállal − a veszteség legfeljebb 20 százalékára, kezességet pedig legfeljebb 50 százalékig −, ám a magánbefektető egyéb ösztönzőket kaphat.
Tipikusan ilyen ösztönző, hogy a magánbefektető a megállapított hozamból nagyobb arányban részesedhet, mint az állam − ezt rögzíteni is kell −, de egyéb adókedvezményeket is kaphat. Ilyen például a részesedéscserére vonatkozó kedvezmény: ha egy befektető részesedést vesz egy kkv-ban, akkor az ellenérték 30 százaléka után adókedvezményt érvényesíthet, bizonyos követelmények betartása mellett. Magyarországon évek óta működik a részesedéscseréért járó adókedvezmény − az idén jelentősen tovább enyhült is a szabályozás −, ennek lényege, hogy a bejelentett részesedés későbbi eladása után keletkező hozam adómentes.
A tervek szerint a kihirdetéstől 2020. december 31-ig hatályban lévő új kockázatitőke-irányelv hatékony mankót jelent majd, befedve a piaci réseket és tökéletlenségeket. A még hatályos irányelv meghosszabbítva, 2014. június 30-ig lesz érvényben.
| 1. Kezdő, korai szakaszban lévő cégek finanszírozásának javítása |
| 2. Hosszú távú versenyképesség javítása |
| 3. Piaci hiányosságot kell betömnie |
| 4. Ösztönző hatású kell legyen |
| 5. A támogatási minimumra kell törekedni |
| 6. Egyéb negatív következmény nem írhatja felül a támogatást |
| 7. Átláthatónak kell lennie a támogatásnak |
Szerző: F. Szabó Emese
