Furcsa vagy csak egyszerűen elfuserált adók, illetve azok eredményeként létrejött nevetséges helyzetek a legtöbb fejlett jogrendszerű államban találhatók. Magyarországon a furcsaságok mellett faramuci helyzetet eredményezett a szűk körben kiterjesztett kedvezményes áfakulcs.
Ennek folyományaként a sütemények és torták áfakulcsának meghatározása egy ideig könyvelő bevonása nélkül nem volt megoldható − a termék áfakulcsát a főbb alapanyagok besorolása határozta meg, így a krémes másképp adózott, mint a sacher torta. Az sem volt mindegy, hogy a vendég csak megvette és becsomagolva elvitte − kedvezményes kulcs − vagy ott fogyasztotta a süteményt − normál kulcs.
Ilyen persze bárhol van, elvégre Chicagóban a Huffington Post összeállítása szerint más adó terheli a szódát, ha gépből és más, ha lezárt palackból öntjük ki − előbbi kilenc, utóbbi három százalék terhet jelent.
A vicces adók mellett van egy kör arra a kormányzati szándék nyomán előállt entitásokra is, amelyek plusz költségvetési bevételek reményében jöttek létre. Tipikusan ilyen a 2013−2014-ben alkalmazandó francia gazdagadó. Az első próbálkozást, amely egy extra magas, 75 százalékos szja-kulcs ideiglenes bevezetését jelentette volna, a francia alkotmánybíróság visszadobta.
Az egymillió euró feletti jövedelmek valamilyen formában történő megadóztatása ugyanakkor komoly kormányzati szándék maradt. Ennek eredménye lett az a vállalati különadó, amelyet a munkáltatóknak azok után a magánszemélyek után kell megfizetniük, akik több mint egymillió eurót keresnek. Az adó 50 százalékos, az egyéb járulékokkal együtt pedig, mit ad isten, épp 75 százalék, s az egymillió euró feletti jövedelmek után kell megfizetni. Ezt az adót már jóváhagyta a törvényeket kontrolláló testület is. Hogy mi értelme van, az más kérdés, a pluszbevételekből beszedni tervezett 20 milliárd euróból ez az adó csak 210 milliót hozott tavaly.
A precizitás is szülhet borzasztó eredményt. Azok a németek, akik céges autót használnak és spórolni akarnak az idén, januártól minden indulás előtt menetlevél kitöltésével bajlódhatnak. Ezzel ugyanis alacsonyabb lehet a céges autó után fizetett adó. Németországban is a hivatali autók magánhasználata után keletkezik adófizetés, a sarc érvényes a vállalkozóra és az alkalmazottra is. Kérdés persze, melyik jobb: a folyamatos töltögetés, ami például a magyar kisvállalkozóknak éveken keresztül napi programja volt, vagy a végletekig bonyolított kedvezmény.
Az eddigi szabályok szerint ugyanis a németek úgy számították ki a magáncélú autózás adóját, hogy adóalapnak vették az új gépjármű listaárának az egy százalékát. Egy 35 ezer eurós autó esetében így például 350 eurót kellene havonta a munkáltatónak fizetnie. Ám ebből arányosan levonható volt a lakó- és munkahely közötti távolság. Nem lehetett emellett egy kalap alá venni a vezérigazgatót és a főosztályvezetőt, vagyis az adó mértékét befolyásolta a munkavállaló jövedelme: minél nagyobb a havi fix, annál nagyobb volt az adó is.
A progresszív adózás mellett egy átlagos keresetű munkavállaló esetében havi szinten 100-150 eurót kóstált a cégautó magánhasználata. A menetlevél kitöltésével azok járnak jól, akik ritkábban használják a céges autót magáncélra. Németországban a hivatali autót gyakran fizetésemelés helyett adják.
Szerző: F. Szabó Emese'Wiedemann Tamás
