− A 2014-es költségvetés egyik kifogásolt eleme, hogy a 2013-ashoz képest fele akkora, alig több mint 200 milliárd forintos tartalékokkal számol. Mely területeken lehet a leginkább szükség e forrásokra?
− A tartalékok felhasználására − nem számolva a rendkívüli helyzetekkel − a vártnál lényegesen alacsonyabb infláció és esetleg az áfabevételek gyengébb teljesülése miatt lehet szükség. Az előrejelzések szerint a gazdaság 2014-ben két százalék körül növekszik, ezen a téren nagy kockázatok tehát nem láthatók, illetve a fogyasztásban is elmozdulás van. Az alacsonyabb tartalékszint is elegendő lehet beavatkozás nélkül. A tartalékok nagyjából a GDP 0,4-0,5 százalékos eltérését tudnák fedezni.
− Az infláció okozta kiesés mekkora lehet? Fedezik ezt a tartalékok?
− A kormány 2,4 százalékos inflációval számol, a legújabb prognózisok szerint azonban jóval két százalék alatt lehet a ráta. Több tényezőtől függ a tényleges kiesés mértéke, de az akár százmilliárdos nagyságrendű is lehet. Arra az esetre, ha a tényleges tartalékok nem lennének elegendőek, a költségvetésnek van egy belső tartalékmechanizmusa, olyan tételekkel, amelyek szükség esetén csúsztathatók.
− Mekkora lehet az elcsúszás az áfabevételeknél?
− Itt már egy lefelé módosított célkitűzésről beszélünk, 2014-ben túl nagy eltérések nem várhatók az előirányzathoz képest. Az alacsonyabb infláció növelheti, a nagyobb GDP-bővülés kompenzálhatja az esetleges kiesést az áfában, illetve ami a gazdaság fehéredésétől várt bevételekből hiányozhat.
− Nem túl biztató, ahogy a pénztárgépek bekötése áll jelenleg.
− A KT már 2012-ben is jelezte, hogy vannak kétségei, és ugyanez a helyzet jelenleg is. Minél később valósulnak meg az online kapcsolatok, annál nagyobb a kiesés, de azt is látni kell, hogy működik a számlaalkalmazkodás, az adófizetési morál már az előírások hírére is javulhat. Az összeköttetés hosszadalmas folyamat, máshol is több évet vett igénybe, a néhány hónapon belüli bevezetést illetően túlzott volt az optimizmus.
− A magyar költségvetésben 12 milliárd forint van előirányozva 2014-re stadionfejlesztésre. Vannak, akik szerint túlzás ez. Mi az ön véleménye?
− A magyar sport infrastruktúrája katasztrofális helyzetbe jutott az előző több évtizednyi elmaradás miatt. Azon lehet vitatkozni, hogy hol és miért éppen most, de a fejlesztésekre szükség van. Persze belőlem a labdarúgó-szövetség elnökségi tagja is beszél. S ha már itt tartunk, rögtön azt is hozzá kell tennem, hogy amikorra a stadionok elkészülnek, jobb csapatoknak kell játszani bennük, mert a jó színház nem csak épület, hanem társulat is.
− Mit gondol azokról a megnyilvánulásokról, miszerint az unió pénzügyi biztosának le kellene mondania, illetve elbukott az európai válságkezelés?
− Egyfelől az ember azt mondaná, hogy akitől pénzt kap, azt ne kritizálja. Más részről azonban igenis kritizálja, hiszen ez egy partneri viszony. Az EU nem adományt ad, mi is befizetünk a kasszába. Az uniónak érdeke, hogy Magyarország sikeres legyen, és ez fordítva is igaz.
− Egyetért azzal, hogy az unió válságkezelése nem volt sikeres?
− Lehet vitatni az unió válságkezelésének sikerét, de az EU két dolgot biztosított: működik és ki tudja fejteni szolidaritását. Eredmény, hogy nem eszkalálódott a görög vagy a spanyol válság.
− Mi kifogásolható leginkább Brüsszel politikájában?
− Vannak olyan keretfeltételek, amelyeket uniformizálni kell, de a közös karámba terelés sokakban vált ki ellenérzéseket. Az eurózóna államháztartásait például érthető módon közelíteni kell egymáshoz, de a valutaunión kívüli költségvetések esetében nagyobb szabadságot kellene hagyni a saját út megtalálására. A nem uniformizált megoldásokkal szemben − úgy vélem − nem túl toleráns az EU.
− Magyarország egyáltalán nem az uniformizált eszköztárból válogatta össze a válságkezelés darabjait. Lát esélyt arra, hogy kívülről elismerjék ezek létjogosultságát?
− Magyarország pozíciói javultak. Aki ezt tagadja, a valóságról nem akar tudomást venni. Az eredményeket egyre inkább elismerik, a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése is ezt mutatja; úgy érzem, a külső kritikák halványodnak. Bár a tett lépéseknek a kommunikációja sok esetben nem az én ízlésemnek volt megfelelő, vitathatatlan, hogy a honi válságkezelés három dolgot biztosított: egyben tartotta a társadalmat, a többség elfogadta − még ha a mértékeken, a kedvezményezett társadalmi csoportokon vita is volt −, hogy a tehermegosztásban a lakosságot kímélni kell és végül az államháztartás, a finanszírozás helyzete stabilabb lett. Utóbbi részben saját eredmény, részben a kedvezőbbé vált piaci feltételek hozadéka.
− Számít felminősítésre?
− Pillanatnyilag nincs különösebb jelentősége annak, hogy felminősítik-e az országot. A hitelminősítők horrorisztikus forgatókönyveket vázoltak fel, a magyar állampapírok iránt ezzel szemben nőtt a kereslet, leminősítették az egész uniót, az mégsem omlott az össze.
− Mi az, ami a leginkább hátráltatja az országot?
− Zavar, hogy a tényekből − megmerevedett előítélettől függően − homlokegyenest ellentétes következtetéseket vonnak le. Az ország sikeressége jóval erőteljesebb együttműködési képességet igényelne. Az eredményeket el kellene ismerni, a hibákat be kellene látni. Jó lenne, ha megjelennének a közös gondolkodás jelei, legalább a gazdaság dolgaiban. Tudomásul kellene végre venni, hogy egy hajóban evezünk.
Szerző: Farkas Zsuzsa
