Életre kelt a magyar aukciós piac az év végére

A magyar műkereskedelem most véget érő évét egy kis ívben ugyan, de felfelé haladó grafikonon lehetne ábrázolni: a karácsony előtti árverések, egyes privát eladások már a forgalom élénkülését mutatták. Azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy beindult a piac − még ha megmozdult is a stagnálás után −, ám a hangulat az év végére inkább bizakodó lett. A festményaukciók piacvezető házai, azaz a Virág Judit Galéria és a Kieselbach Galéria nagy elkelési aránnyal zárták a decemberi árveréseket. Ebben benne lehet a gazdasági javulás hatása, visszatértek egyes régi vevők, illetve megjelentek olyanok, akik úgy érzik, nem érdemes bankban tartani a pénzüket. Az árak viszonylag alacsonyan stabilizálódtak, műtárgyakból túlkínálat van − vevő viszont kevés, így aki elszánja magát, az jó áron tud vásárolni. Sokan elengednek tételeket az árverésen azért, hogy utána még olcsóbban szerezhessék meg − ez nem csak nálunk van így, a Dorotheum például már ennek kivédésére vezetett be magasabb jutalékot az aukció utáni vásárlásokra.

Kiábrándulást hozott az ősz

Az idei első félévben még igaz volt a 2012-es tétel, miszerint az alsó szegmens eltűnt, a középső gyengén teljesít, de a főművekre kifizetik a méltó árakat. (Így kelt el az egész év legdrágább képe, Kernstok Károly Hazafelé című műve tavasszal, a Biksady Galéria aukcióján, 14 milliós kezdés után 65 millió forintért.) Tavasszal Virág Judit eladott egy Berény-képet és egy Tihanyit, egyaránt 26 millió forintért, Kieselbach pedig egy nagybányai Ziffer-képet 46 millióért, egy Bortnyikot, illetve egy Batthyányit 30 millióért. Aztán jött az őszi szezon, amikor nagy értékű képek is benn ragadtak vagy nem adták meg értük a becsérték összegét. Erre volt példa Virág Juditnál Berény Róbert csendélete, amely visszament − utána azonban eladták −, vagy Patkó Károly dekoratív zsánerképe a Római Iskola életéről, amelynek 26 milliós leütési ára meg se közelítette a becsértéket. A Kieselbach Galéria fő tételei is a becsérték alatt mentek: Patkó Kalapos önarcképe 22 millióért, egy Orbán Dezső-csendélet 24 millióért kelt el.

Decemberben megfordult a széljárás

A téli árverések azonban jól sikerültek. Virág Juditnál felbukkant egy különleges Zsolnay: az 1906-os milánói világkiállításra készült nagyméretű vázát 19 millión ütötték le, majd a pécsi Janus Pannonius Múzeum bejelentette elővételi szándékát. (A sajtóban később ellentmondó információk jelentek meg arról, hogy a múzeum veszi-e meg vagy a város, de a lényeg az, hogy a váza Pécsre kerül és múzeumi tárgy lesz.) A Zsolnay-tárgyak egyébként egész évben kelendőek voltak mindenhol − kis túlzással minden eladható, ami a pécsi manufaktúrából került ki. A karácsony előtti licitálásoknál a festmények között is alig volt visszavitt tétel, az árak is magasabbak lettek, több tétel végzett a 10−20 milliós, illetve afölötti tartományban. Biztató jel, hogy több olyan kép is gazdára talált, amelyik mostanában csak "kóborolt" a piacon, azaz hol az egyik, hol a másik háznál bukkant fel, mindeddig hiába. Virág Juditnál Nemes-Lampérth József Városligeti részlete 50 millió forintot ért meg valakinek, emellett 40 millióért kelt el egy hatmillión indított Vaszary, egy Gulácsyért 36 milliót adtak, Paál László és Dénes Valéria egy-egy képe 26 millióig jutott. A Kieselbach-árverésen öt tétel is elérte vagy meghaladta a 30 milliós leütést: egy Tihanyi-csendélet 36 millióért cserélt gazdát, de az igazi szenzáció az volt, hogy Bornemisza Géza nagybányai tájképét az életműrekordot jelentő 34 millió forinton ütötték le, megháromszorozva a kikiáltási árat (ugyanennyiért ment el Paál László erdőrészlete is).

Sikerekkel ünnepelt a BÁV

A BÁV Zrt. számára különleges év volt 2013, hiszen alapításának 240. évfordulóját ünnepelte a ház, amely tavasszal egy gyűjtéstörténettel foglalkozó kiadványt jelentetett meg a jubileumra, az őszi művészeti árverésre pedig a kiemelt alkalomhoz méltó anyagot válogattak össze. A festménynapon Tornai Gyula keleti témájú festménye volt a legdrágább 12 millió forintért (4,8 milliós kezdés után), a ház erőssége azonban most is a műtárgyak, illetve az ékszerek szegmense volt, ezekben töretlenül őrzi piacvezető szerepét. Az ékszerek csúcsárát a decemberi árverés hozta meg, ahol egy fülbevalópár kezdőárát megduplázva 7 millió forintért kelt el, a legdrágább műtárgy pedig egy francia kandallóóra lett, ezért az őszi aukción adott valaki 5,5 millió forintot. A BÁV-nál is vitték egész évben a Zsolnay-tárgyakat, egy Zsolnay Júlia tervezte pipacsos váza ősszel 1,6 milliós kezdésről 4,2 milliós leütésig jutott.

Kitartó és visszatérő szereplők

A Nagyházi Galéria nem csökkentette árverései számát, és a néprajzi gyűjtők továbbra is itt érezhetik otthon magukat: októberben a galéria becsüsének, Nagy Józsefnek a gyűjteményét kapkodták szét, itt másfél millió forintért kelt el egy hódmezővásárhelyi butella. A ház karácsony előtti négynapos sorozata vegyes eredményt hozott: az ikonok és a régi mesterek képei többnyire jól mentek, ám a fő tétel, Corrodi keleti témájú nagyméretű vászna csak a 38 milliós kikiáltási árat érte el, pedig a külföldi analógiák alapján többet vártak. A szobrok, a keleti tárgyak jól teljesítettek, de a bútorok közül csak a kisebbeket lehetett eladni, a milliós tabernákulumok közül egy sem talált gazdára.

A 2013-as sikersztorik közé tartozik a debreceni Villás Galéria összegzése is: télen 92 százalékos elkelési aránnyal árvereztek, Kontuly Béla római iskolás csendélete 3 millió forintért kelt el. Egyre több külföldi vásárol náluk, elsősorban online licitekkel, köztük egyre nő a szlovákiai vevők száma (utóbbi a budapesti árveréseken is érzékelhető volt). A nagy visszatérő, a Blitz Galéria a második félévben bejelentette, hogy áttér a havi árverések rendszerére − az októberi után a novemberi elmaradt, decemberben azonban némi élénkülést tapasztalhatott a tulajdonos Kováts Lajos, a fontos tételek elkeltek, igaz, alapáron. Kováts missziójának tartja a kortársak másodlagos piacának megteremtését, vállaltan alacsony árakon indítja a tételeket, abban azonban eltökélt, hogy az árverés utáni megkeresésekkor sem megy ezek alá.

Többen is kivárásra játszottak

A piac több régi szereplője is kihagyta az idei őszi-téli szezont. A Polgár Galéria értékesítéses tárlatot nyitott − ők az adózási szabályok változására hivatkozva nem árvereztek −, a grafikákra szakosodott Arte Galéria vezetője, Marsó Diana pedig a rendszeres kis árveréseket tartó Műgyűjtők Háza beindításánál segédkezett. Az Abigail Galéria már tavasszal is csak jótékonysági árverést rendezett, ezt egy értékesítéssel egybekötött kiállítás követte, tíz művész grafikai hagyatékából. A második félévben a Holland kocka volt a galéria fő eseménye, az eladásos tárlaton a geometrikus absztrakt holland művészeinek alkotásait kínálták.

Szerző: Jankó Judit