Fontos mondatok mondattak ki a Kúria Polgári Kollégiumának hétfői, Darák Péter, a Kúria elnökének vezetésével zajló jogegységi tanácsülésén, amelyek után immár legalább a bírói út egyértelműsödik a deviza(alapú) hitelek esetében. A tanács döntésének meghozatala előtt a tavaszi kör után most a legfőbb ügyész, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, valamint Vékás Lajos jogászprofesszor véleményét kérte ki és − ahogy várni lehetett − több pontban eltért a döntésre feltett kérdésektől. A bírói fórum által megfogalmazott vélemény ugyanakkor számottevő hasonlóságot mutat a lapunk által korábban kifejtett, szakmai alapon íródott jogi-közgazdasági véleménnyel. (Napi Gazdaság, 2013. november 26.)
Nem színlelt és nem uzsorás
Nem vizsgálta például a Kúria azt az egyértelműen nem jogi, hanem közgazdasági kérdést, hogy volt-e deviza a devizahitelek mögött − főleg azután, hogy korábban a PSZÁF, utóbb pedig az MNB megnyilatkozásai egyértelműsítették, hogy volt. Állást foglalt viszont a testület abban a kérdésben, hogy az árfolyamváltozásból eredő többletköltség az ügyfelet terheli, hiszen az adós azért választotta a deviza(alapú) hitelt, mert az az adott időszakban elérhető forintkölcsönnél kedvezőbb kamatozású volt. Az ilyen szerződések nem színlelt szerződések, nem ütköznek jogszabályba, nem uzsorás szerződések és nem ütköznek a jó erkölcsbe sem. Bíróság előtt megtámadni csak abban az esetben lehet ezeket a szerződéseket, amennyiben hitelt érdemlően bizonyítható: az adott hitelintézet nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy tájékoztassa az ügyfelet az árfolyamváltozás lehetőségéről és arról, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. Miután ezen szerződések esetében kötelező volt minden ügyféllel kockázatfeltáró nyilatkozatot aláíratni, illetve − jelzáloghitelek esetében kötelező módon − az ügyfelek közjegyző előtt is nyilatkoztak a feltételek megértéséről a szerződés közjegyzői okiratba foglalása előtt, ezt a pontot lényegében ki is pipálhatta a hatóság.
A Kúria a nyári hasonló döntése után − amelyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) egyébiránt alaposan félreértett − most egyértelműsítette: a célja az, hogy a szerződések bizonyos pontjainak érvénytelensége esetén a szerződés többi pontját életben tartsa. Ennek alapján a jövőben a bíróságoknak a Polgári törvénykönyv szabályainak szellemében kell eljárniuk, és nem a hitelintézeti törvény (hpt) − sokak szerint alapjaiban hibás − vélekedését kell magukévá tenniük, amely szerint ha a szerződés egyetlen pontja semmis, akkor az egész szerződést semmisnek kell tekinteni. A jogegységi határozat szerint ha a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja − feltéve, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető −, akkor a szerződés többi feltételében változatlanul köti a szerződő feleket, a bíróság által az érvénytelennek minősített kikötés ugyanakkor nem vált ki joghatást. (A nyári döntéskor a Kúria arra kötelezte az első fokon eljáró PKKB-t, hogy a Kúria által érvényben tartott döntés nyomán az árfolyamrésnek a bíróság szerint jogtalan megemeléséből származó összeg visszatérítéséről határozzon az adós javára, azaz egy nagyjából 30 ezer forintos követelés miatt nem döntötte be a többmilliós hitelt.)
Sok perben várható gyors döntés
Összességében tehát elmondható, hogy a Kúria jogegységi döntése egyértelműsítette az első öt kérdésben egyébként nagyjából egységesnek mondható bírói joggyakorlatot. A határozat megszületése után az olyan jogcímeken indított perekben, amelyek alapján az ügyfelek és ügyvédeik a hitelek devizafedezete vagy az árfolyamváltozás kapcsán akarták az érvénytelenséget kimondatni, viszonylag gyors (elutasító) döntések várhatóak. Abban vita lehet, hogy egyes tételek esetében vajon a szerződés egésze fenntartható-e, de a nyári döntés után egyértelműsíthető: az árfolyamréssel kapcsolatos jogviták a jövőben az árfolyamrés kérdésében elszámolással és a többi kötelem változatlan fenntartásával fognak zárulni.
Egyetlen pontban maradt adós a Kúria az állásfoglalással, ez pedig az egyoldalú szerződésmódosítások indokoltságának kérdése. A bírói fórum meg akarja várni az Európai Unió Bíróságának döntését, amelyet épp a Kúria kérésére alakít ki a luxemburgi testület arról, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének. E tekintetben irányadó lehetne a Polgári Kollégiumnak a fogyasztási hitelekkel kapcsolatos azon véleménye, mely szerint, ha egy kölcsönszerződés esetében a megkötéskor az előre nem látható (közgazdasági) feltételek módosulásával valamilyen módon számolni lehetne, akkor azoknak − mivel a rendes üzleti kockázat körébe lennének sorolhatóak − pontos ellenértékét a szerződésben szabályozni kellett volna. A bíróság azt is kimondta, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a szolgáltatás−ellenszolgáltatás egyenértékűségének fenntartását biztosító szerződési eszköz a szerződéskötéskor előre nem látható körülmények változása esetére.
Arról, hogy milyen esetekben van módja a banknak egyoldalú szerződésmódosítást végrehajtani, a hpt rendelkezik azzal, hogy árazási elvekhez köti az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. A törvény kimondja, hogy az árazási elvek megfelelőségét, valamint az árazási elvek alkalmazását − a laikus fogyasztó helyett − az MNB ellenőrzi úgy, hogy figyelembe veszi a tételes oklistát tartalmazó magatartási kódex rendelkezéseit. A fentiek ellenére érezhető, hogy ebben a kérdésben a fennmaradt bizonytalanság miatt továbbra sem lesz egyöntetű a bírói gyakorlat és így továbbra is egyedi döntések határoznak majd a kérdésben. (Más kérdés, hogy elvben az egyoldalú kamatemelések kérdésében is alkalmazható lesz jövőben az alapszerződés életben tartása.)
Meg kell várni az indoklást
A legtöbb vitát borítékolhatóan a Kúria jogegységi döntésének hetedik pontja okozza, amely egyes olvasatok szerint kinyitja a kiskaput az előtt, hogy a kormányzat a szerződések bármilyen elemét módosítsa a társadalmi hatása miatt. A bíróság szó szerint csupán arról nyilatkozott, hogy a bírói szerződésmódosítás csak egy-egy konkrét szerződés esetében alkalmas arra, hogy orvosolja a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértő hatását, ám társadalmi szintű döntések meghozatalára nem a bíróság, hanem a jogalkotó alkalmas. A szövegnek azonban van egy olyan mondata, amely szerint ha ezen szerződések egyik fél számára hátrányosan érintő következményeit a jogalkotó bizonyos körben jogszabállyal rendezte, a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja. Jogi vélemények szerint a mondat evidencia, hiszen törvényeket csak az Alkotmánybíróságon lehet megtámadni. Kérdés, hogy a Kúria valóban csak erre hivatkozott, avagy tényleg visszadobta a labdát a kormányzatnak − erre viszont csak a jogegységi döntés indoklást is tartalmazó írásos változatának megismerése után lehet pontos választ kapni.
a) A devizaalapú szerződések a fenti okból önmagában az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem jogszabályellenesek, nem ütköznek a jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződések.
b) Az, hogy az árfolyamváltozás okán a szerződési terhek − előre nem látható módon − eltolódtak, nem teszik érvénytelenné a szerződést, hiszen az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia.
2. A pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.
3. Ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg, a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie − feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető.
4. Ha a bíróság a szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, akkor az érvénytelennek minősített kikötés "kiemelése" után a szerződés egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket.
5. Arról a kérdésről, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei mennyiben felelnek meg az átláthatóság követelményének, a Kúria megvárja az Európai Unió Bíróságának döntését.
6. A bírói szerződésmódosítás csak egyedi kérdésekben alkalmas a problémák kezelésére. A társadalmi méretű gazdasági változások nyomán az egyik fél számára hátrányos következményeket a szerződések nagy tömege esetében egy időben csak a jogalkotó tudja jogszabály alkotásával rendezni. Ha a jogalkotó ilyen lépést tett, az az egyedi bírói mérlegelést kizárja.
Szerző: Nagy László Nándor
