Túl gyengének bizonyult a nemzetgazdasági tárca a lapunk által már többször sürgetett (Napi Gazdaság, 2013. szeptember 2.) javaslatának a végigvitelében, hogy jövőre ne terhelje 3 ezrelékes tranzakciós illeték a bankkártyás vásárlásokat. Hiába szerepelt a megoldás a tárca terveiben, az adótörvényekben − jelen állás szerint − nem szerepel ez a könnyítés.
Egy tavalyi adatbázison számítva a kártyás vásárlásokon a kormányzat 5,2 milliárd forint illetékbevételt tudna realizálni, ám jövőre az ingyenes készpénzfelvétel miatt prognosztizálhatóan előretörő készpénzforgalom okán a bevétel ettől számottevően elmarad majd. Az ingyenes készpénzfelvétel lehetőségének megteremtése annak politikai előnyét már elvette, hogy a kormányzat így − a bankokkal együtt − fel tudna mutatni egy garantáltan ingyenes megoldást a számlára utalt pénzek használatára. (Bár a Széll Kálmán tervben is megfogalmazott készpénzmentes társadalom irányába történő elmozdulást jobban szolgálná a kártyás fizetés lehetőségének szélesítése.) Ugyanakkor a pénztárgépek online bekötésének immár egy éve tartó folyamata mellett jó hír, hogy minden kártyás vásárlás regisztrált − a jövő évtől például a céges kártyákkal bonyolított éttermi fogyasztás után már nem kell áfás számlát kérni. A kártyahasználat terjedése pedig számottevően hozzájárulna a gazdaság fehéredéséhez.
Külön problémát jelent, hogy a 150 ezer forintos költségmentes készpénzfelvétel mellett a bankok mind nagyobb része számára válik majd tarthatatlanná, hogy a csökkenő számú tranzakciók ellenére a korábbi infrastruktúrát fenntartsa. Ennek nyomán várható, hogy a pénzintézetek mind nagyobb része lesz kénytelen áthárítani a kártyás vásárlásokra rakodó illetékterhet − eddig a hitelintézetek szinte egyedüli szolgáltatásként ezt nem tették meg. Mindez azt jelenti majd, hogy a kártyabirtokosok drágábban tudják majd vásárlásra használni bankkártyájukat, mint készpénzfelvételre. Ez pedig oda vezethet, hogy hiába az elfogadói oldalon csökkenő interchange-költségek, a kereskedők nemhogy bővítenék az elfogadóhálózatot, hanem − a forgalomhoz képest növekvő fix költségek miatt − inkább a kártyaelfogadás feladása mellett döntenek.
Az elfogadóhelyek számának szűkülése pedig a készpénzmentes fizetés terjedését akadályozza majd, noha − miként arra az MNB számításai is rámutatnak − a készpénzhasználat társadalmi szinten évi százmilliárdos többletköltséggel jár, ezért a készpénzmentesítés költségvetési érdek is.
Szerző: Nagy László Nándor
