Igen jelentős változások érzékelhetőek a magyarországi vagyonosokat kiszolgáló üzletágban. Tisztul a kép az ügyfélszám és a kezelt vagyon vonatkozásában is. Egyre élesebben válnak el a különböző kategóriák (a prémium, a nagyobb és a még sokkal nagyobb vagyonnal rendelkezők). Sőt, mára már meghonosodott az a szemlélet is, hogy nem feltétlenül a kezelt pénz, hanem a valós igények alapján érdemes egy-egy ügyfelet besorolni. A privátbankárok örvendetes módon sokkal többet beszélnek már arról, hogy mit is kívánhatnak ügyfeleik, mint arról, mi is jó a szolgáltatói szektornak.
Az is érzékelhető azonban, hogy ezt egyre inkább megtehetik. A private bankingra ugyanis a legnagyobb szereplők nyilatkozatai alapján mintha valamiféle aranykor köszöntött volna. Az adóamnesztia "begyújtotta" a növekedést, a gyarapodás pedig osztalékokból, vállalatértékesítésekből tovább folytatódhat. Mindezt a hozamokkal is sikerül támogatni. A minden korábbinál pozitívabb hangulat nem kevéssé annak is köszönhető, hogy a történelmi mélységben levő kamatkörnyezetben mutathatják meg igazán a befektetési szakemberek, mit is tudnak. Jókora feladatnak tűnik viszont egyúttal az is, hogy a kockázatmentes hozamteljesítményen szocializálódott ügyfélréteget mennyire tudják a szolgáltatók átszoktatni a megváltozott kamatkörnyezetre.
Nem ez persze az egyetlen kihívás, amivel szembe kell nézniük a privátbankoknak. A következő generáció megjelenése − hívja fel szinte minden nemzetközi tanulmány igen nyomatékosan a figyelmet − alapvetően megváltoztathatja a már kialakult szisztémát, a szektor teljes egészében átalakulhat. A potenciális örökösök egészen másképp gondolkodnak, dinamikusabbak, nyitottabbak és kevésbé lojálisak, mint szüleik. Az is kérdés, hogy a generációkon átívelő vagyontervezés mennyire képes a határokon belül maradni.
Az új Ptk.-ban szereplő bizalmi vagyonkezelési konstrukció a szakemberek szerint biztató lehetőség, de még ezzel kapcsolatban is sok a bizonytalanság. A többség a szabályokat egyértelműen jónak tartja, de nem mellékes, hogyan alakul a végrehajtás, a joggyakorlat. A külföldi szereplők, különösen az új generációt megcélzó internetes szolgáltatók, az esetleg frissen felbukkanó speciális vagyonkezelők fokozhatják a versenyt, miközben általános vélekedés szerint nagybankok kivonulása is várható. Emellett a képet árnyalja még az adóparadicsomok megítélésének változása, például Svájc folyamatos térvesztése. Mindennek jelentőségét növeli, hogy a magyar privátbanki üzletág is egyre erőteljesebben része a nemzetközi vérkeringésnek (maguk a szolgáltatók is nyitnak kifelé). Ilyen körülmények között a különböző rangsorok akár fel is értékelődhetnek.
Mint a terület legtöbbet idézett szakértője, a Blochamps vezetője, Karagich István ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: sokan kérték őket, hogy alapítsanak a legjobb szolgáltatónak díjat és évente tartsanak díjátadó ünnepséget, de szerintük a lényeg nem ez. Az az igazán fontos, hogy mit gondolnak az ügyfelek, az ő elvárásaik vajon mennyire esnek egybe a szakmai preferenciákkal. Azt gondolja, hogy a Blochamps aktuális szakmai véleményét az éves Privátbanki Összefoglaló Tanulmányuk 200 oldala bőségesen kifejti. Hálás, de kifejezetten nehéz feladat − emelte ki − a konzultációkon, megbízásokon, egyedi tanulmányokban felhalmozott rengeteg információ ilyetén formában esszenciálissá szűrése.
A szakember is azt gondolja, hogy reménykeltő, mennyit fejlődött a magyar privátbanki piac az elmúlt tíz év alatt. A szolgáltatások, a termékek, a limitek, az ügyfelek, egyszóval minden. A következő években szerinte már nemcsak a növekedés lehet a cél, hanem az állományok minőségének javítása is. További szolgáltatói szelekció jön ráadásul. Igaz, sok véleménnyel ellentétben a Blochamps úgy látja, a várhatónál mérsékeltebb az ügyfélmozgás a kifejezett szolgáltatói verseny ellenére. Holott valódi értékajánlati többletek születnek és a tanácsadók szerepe, tudása, egyénisége felértékelődik, ami pedig nem mindig volt így.
Szerző: (Napi Gazdaság)
