Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Fogy az emberek pénze − derült ki az OTP öngondoskodási indexének adataiból. Amilyen örömteli volt, hogy a mintavétel 2011. júniusi kezdete óta idén tavasszal először nőtt azok aránya, akik bármilyen megtakarítási formában képesek előtakarékoskodni, az idei szeptemberi mintavétel azt mutatta, hogy ismét csökkent − 55-ről 51,6 százalékra − azok aránya, akik mögött van valamilyen védőháló. Legjobban a banki, pénzpiaci megtakarítások aránya csökkent, de 11-ről 8,2 százalékra zsugorodott azok aránya is, akiknek egyéb, munkától független biztos bevételi forrása van. Miközben a polgárok több mint fele hónapról hónapra azért számot vet pénzügyi lehetőségeivel, kedvezőtlen, hogy 2011 júniusa óta folyamatosan, 26,3-ről 21 százalékra morzsolódott azok aránya, akik egy évre előre mernek és bírnak költségvetési tervet készíteni. Örömteli ugyanakkor, hogy az öngondoskodás gondolata egyre inkább befészkeli magát az emberek fejébe: immár egy éve folyamatosan nő a nyugdíjcélra félretevők aránya − ám az ilyen célú megtakarítással rendelkezők aránya még így is 20 százalék alatt marad. Kismértékben az is megnyugtathatja az adatokat elemzőket, hogy a mostani mintavétel során a két évvel ezelőttinél 10 százalékkal kevesebben, immár "csak" a megkérdezettek 68 százaléka tartja teljesen vagy nagyrészt kiszámíthatatlannak hosszú távú pénzügyi helyzetét. Árnyalja ugyanakkor a képet, hogy az egy évvel ezelőtti mintához képest 82-ről 71 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint valószínűleg nem lesz elegendő az állami nyugdíj a tisztes megélhetésükhöz − bár az is igaz, hogy azok aránya, akik úgy gondolják, hogy az állami pillérből érkező nyugdíj fedezni fogja a megélhetéseiket, 16-17 százalékos szinten stabilizálódni látszik, s 60 százalék közelébe csökkent azok aránya, akik szerint az állam feladata a tisztességes öregkor feltételeinek megteremtése.
A stratégiai gondolkodás visszaköszön a megtakarítási célok megfogalmazása terén: a még teljesületlen célok esetében érdekes módon az ingatlancél mellett a tanulás finanszírozása fogalmazódik meg a leghangsúlyosabb célként − a felsőfokú képzettségűek 94 százaléka szerint érdemes a továbbtanulásra pénzt áldozni. Árnyalja a képet, hogy az elmúlt egy évben teljesített célok esetében a már említett tanulásfinanszírozás mellett a tartós fogyasztási cikkekre és ruházkodásra költöttek leginkább az emberek és a maximum egyéves időtartamban megfogalmazott célok esetében a fogyasztási célú kiadások továbbra is előkelő helyen vannak (a nyaralással együtt).
Szerző: Nagy László Nándor
