Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar gazdaságnak a válság előtti években mutatott erős külső forrásbevonásra épített növekedési modellje az utóbbi években fenntarthatatlannak bizonyult − állapította meg Balog Ádám MNB-alelnök és Palotai Dániel, a jegybank monetáris politikáért felelős ügyvezető igazgatója pénteken publikált elemzésében. A válságban és utána lecsökkent globális kockázatvállalási hajlandóság különösen sérülékennyé tette a magas külső egyensúlytalanságot felmutató gazdaságokat, míg a belső finanszírozási forrásokra építő gazdaságok ellenállóbbnak bizonyultak. A magyar gazdaság esetében a fenntarthatatlan külső egyensúlyi pozíció korrekciója − súlyos reálgazdasági költségek mellett − az elmúlt években megtörtént. A gazdaság külső egyensúlyi többlete nemzetközi összehasonlításban is jelentős és az előrejelzések alapján a következő években is fennmaradó tényező maradhat, fokozatosan csökkentve a gazdaság magas külső eladósodottságából adódó sérülékenységét.
A magyar gazdaság külső adósságrátája elmarad ugyan a perifériás országokban jellemző értékektől, azonban továbbra is magasabb, mint a környező országokban, emiatt a jelentős mértékű külső finanszírozási képesség ellenére további alkalmazkodásra lehet szükség. Az utóbbi időben a folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulása állt a befektetők fenntarthatóságot vizsgáló elemzéseinek középpontjában. Ugyanakkor az egyértelműen csökkenő trend ellenére Magyarország külső adósságrátái − bár jóval elmaradnak a perifériás országokban tapasztalt szinttől − továbbra is meghaladják a régióban jellemző szinteket. A külső adósságráta csökkentése azért is különösen fontos, mert a nemzetközi összehasonlítások alapján a válság elején magasabb külföldi tartozással rendelkező országok válság alatti gazdasági növekedése elmaradt a kevésbé eladósodott országokétól.
Középtávon a globális kockázatvállalási hajlandóság normalizálódásával a külső források elérhetősége ismét javulhat. A fenntartható növekedési pálya eléréséhez pedig a kétezres években követett, gyors külső eladósodásra építő növekedési modell tartós korrekciója szükséges − vélik az elemzés készítői. Álláspontjuk szerint finanszírozási oldalról az új növekedési modell fő tényezői az alacsony hiány mellett elkötelezett fiskális politika fenntartása, a hazai megtakarításokat hatékonyan allokáló, versenyző pénzügyi közvetítő rendszer; a külső forrásbevonásban a fogyasztás helyett termelőberuházások bővülésére építő fejlesztéspolitika; valamint a makroszintű kockázatokat kezelő szabályozói politika lehetnek.
