Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A biztosítók valós ügyféligényt elégítenek ki − a hazai társaságok közel 12 millió szerződést kezelnek. A bevállalt kockázatok révén a szektor stabilizáló és regeneráló funkciót lát el − érdemi segítséget nyújt a polgároknak az öngondoskodás terén, komoly terheket véve le az állam válláról. Eközben a biztosítók könyveiben ma is több mint 1000 milliárd forintnyi állampapír van és a társaságok továbbra is szívesen vásárolnának még többet, ha a szektor bevételnövekedése folytatódna − mondta el Pandurics Anett, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) elnöke, a Magyar Posta Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója a szövetség konferenciáján.
A növekedés tekintetében fontos látni, hogy reálértéken a biztosítási szektor ma ott tart, mint tíz éve − hívta fel a figyelmet a szövetség elnöke. Az idei első félévben ugyan a piaci díjbevétel 5 százalékkal nőtt, ám a bővülés mögött csak az egyszeri díjas életbiztosítások 10 százalékos növekedése áll. A folyamatos díjas életbiztosítások szerződésszáma − a továbbra is növekvő visszavásárlások miatt − esik és az új szerződések száma is folyamatosan elmarad a bázistól. A nem életbiztosítások terén egyedül a vagyonbiztosításoknál van érdemi növekedés, s bár a kiegészítő egészség- és baleset-biztosítások terén rohamléptekkel haladnak előre a biztosítók, a teljes piaci díjbevétel továbbra is 4 milliárd forint alatt van.
Közös érdek a gazdasági növekedés
A biztosítók valóban érdekeltek a gazdasági növekedésben, hiszen bevételeik növekedése függ a gazdaság jó teljesítményétől − mondta Pandurics Anett. A biztosítási szektor ugyanakkor a válság kezdete óta a GDP növekedéséhez képest is alulteljesítő. A szektor növekedési pályára állásában komoly probléma, hogy a biztosítások versenyhátrányban vannak a hosszú távú megtakarítások terén (a nyugdíjcélú megtakarítások kapcsán) egyéb hasonló termékekkel (tbsz, nyesz) szemben − ezen termékek rendelkeznek adókedvezménnyel, míg a biztosítások nem. Ha ez a helyzet megváltozna, annak költségvetési kihatása 2014-ben 0 lenne, érdemi hatás csak 2015-től jelentkezne, addigra ugyanakkor a szektor növekvő állampapír-vásárlással − ráadásul nem rövid futamidejűekével − tudná segíteni a költségvetést − üzent a Mabisz elnöke az előadását hallgató s korábban a nyitóbeszédet megtartó Varga Mihály miniszternek, aki szerint csak olyan javaslat támogatható az adótörvények a héten záruló előkészítő szakaszában, ami nem veszélyezteti a 2,5 százalékos jövő évi hiánycélt.
Harmincezres támogatás havi tízezerért?
A konferencia résztvevői szerint a nyugdíjcélú megtakarítások terén az életbiztosítások adókedvezményét a lakás-takarékpénztári (ltp) megtakarításokhoz kapcsolt állami támogatás mintájára lehetne megoldani. Ott az éves betétbefizetések után 30 százalékos, de maximum évi 72 ezer forint összegű vissza nem térítendő állami támogatást biztosít az állam, amely összeghez ugyanakkor csak a minimum négyéves futamidő végén férhet hozzá az ltp-ügyfél. A biztosítói vélekedések szerint ugyanakkor az életbiztosítások vonzóvá tétele érdekében messze nem kellene ilyen szintű támogatást kilátásba helyezni: ahhoz, hogy a piac érezhetően beinduljon, évi 30-40 ezer forint értékű támogatás is elég lehet. Ha maradna a 30 százalékos támogatási szint, évi 120 ezer forint − havi 10 ezer forint − félretétele esetén élvezhetnék az ügyfelek a maximális biztosítási védelmet. Ugyancsak fontos különbség lehet, hogy az állami támogatás eléréséhez akár tízéves kötelező fenntartást vagy akár valóban érdemi nyugdíjcélú felhasználást is előírhatna a jogalkotó − ez még tovább tolhatná az érdemi költségvetési jótállást, hiszen a konstrukcióban nem lenne létszükséglet, hogy az állami támogatás a tárgyév végére beérkezzen (lehetne például azt elkülönült állami számlán kezelni). Mindez annak fényében lehet érdekes, mert azok aránya, akik valóban évtizedes távon fenntartják a biztosításukat, még a biztosítók szerint is legfeljebb 50 százalék körül mozog jelenleg. Egy adókedvezmény ezt az arányt előbbre mozdíthatná, másrészt viszont ilyen arány mellett a tényleges költségvetési hatás is mérsékeltebb. Ugyanakkor a tömegességre jó példa, hogy amikor megszüntették a korábbi adókedvezményt − a befizetés 30 százaléka, de maximum 100 ezer forint volt leírható az adóalapból −, közel 800 ezren éltek a kedvezmény mértékével, amit dőreség lenne nem érdemi öngondoskodási hajlamként értékelni. Arra a jelenlegi gazdasági helyzetben nem nagyon lehet számítani, hogy az átlagember megengedheti magának, hogy jövedelmének 10 százalékát a jövőre tekintve félretegye, ám már havi 5 ezer forinttal elindulva is többre juthat az ember évtizedes távon − ezt mindenképp támogatni lehet.
Olcsó állampapírt vennének
Ráadásul a támogatásért \"cserébe\" a kormányzat már az első pillanattól előírhatná, hogy a biztosítók a beszedett összeg 80 százalékáért hosszú, akár tízéves futamidejű állampapírokat vegyenek, normális piaci árazáson, marketing- és értékesítésiköltség-mentesen (ami a hírek szerint 1,5−2,5 százalékkal drágítja átlagosan a lakosság és a privát jegyzők számára jelenleg kínált, hangsúlyosan rövid futamidejű lakossági állampapírokat). Vagyis a biztosítók révén rövid távon olcsóbbá válna az ország finanszírozása. Hosszú távon pedig az állam azon kockázata csökkenne, amit a ketyegő nyugdíjbomba okoz: elöregedő társadalmunkban egyszerűen vállalhatatlan a jelenlegi szintű nyugdíj garantálása a most még aktív lakosság számára.