Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Október közepén indul a területalapú támogatások ötvenszázalékos előlegének kifizetése. A földet művelő magánszemélyek és gazdasági társaságok idén rekordösszegű dotációra számíthatnak − tájékoztatott a kifizető ügynökségként is tevékenykedő Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). A szervezet a fennmaradó másik ötven százalékot jövő év június 30-áig utalja. Az Európai Központi Bank idén 298,15 forintban határozta meg a forint−euró átváltási árfolyamot, ezt kell alkalmazni a földalapú támogatási keret lehívásakor. (A mostani eurónként mintegy hat forinttal több, mint a tavalyi.) Magyarország idén éri el a nyugati tagállamok szintjét a támogatásban, így a keret automatikusan 10 százalékkal nő. E két tényezőnek köszönhetően a gazdálkodók az előző évhez képest mintegy 15 százalékkal nagyobb területalapú támogatásra számíthatnak, az összeg hektáronként megközelítheti a hetvenezer forintot. Tavaly területalapú támogatásként összesen 294 milliárdot fizettek ki, az idei keret pedig 340 milliárd forintot tehet ki. A közvetlen támogatásokat kérelem alapján, éves ütemezésben fizeti ki az MVH mindazoknak, akik a támogatás feltételeinek megfelelnek, pályázni a jogcímekre nem kell.
Magyarország 2007−2013 között nagyjából 6,5 milliárd euró (280 forintos árfolyam mellett nagyjából 2000 milliárd forint) közvetlen támogatásban részesült az uniós forrásból. A területalapú támogatásra jogosultak személyéről sokáig nem lehetett pontos információhoz jutni. Így kivételes helyzet alakult ki 2011-ben, amikor az Európai Unió kimondta, hogy a közös agrárpolitikát finanszírozó állampolgároknak igenis joguk van megtudni, kik kapják a közösségen belül a legnagyobb támogatásokat. Akkor egy esztendőre voltak hozzáférhetők a vonatkozó adatok, a következő évben Brüsszel visszakozott. A rövid ideig tartó nyilvánosságnak köszönhetően derült ki, hogy uniós szinten az első számú haszonélvező az angol királyi család, Magyarországon pedig az OTP Nyrt. első emberéhez, Csányi Sándorhoz köthető cégek, illetve olyan üzletemberek, akik többek között a volt termelőszövetkezetekből, állami gazdaságból alakíthatták ki jelentős agrárportfóliójukat, így például Leisztinger Tamás.
Az adott évben az MVH honlapjára kikerült adatokból kiderül, hogy a legnagyobb haszonélvezők a Csányi Sándorhoz köthető társaságok, ezen belül is elsősorban a Bóly Zrt. volt. Az e körbe tartozó cégek − egyes kimutatások szerint − összesen 943 millió forint területalapú támogatásban részesültek 2011-ben. Ez azt jelenti, hogy az OTP Bank vezetőjéhez köthető társaságok csak a területalapú támogatásból csaknem egymilliárd forinthoz jutottak az adott évben. Miután 2011-ben az állam egy hektárra maximum 58 073 forintot fizetett, kiszámítható, hogy a bankvezérhez köthető vállalatbirodalom nagyjából 16 ezer hektár termőföld után igényelhetett támogatást. Még 2010 februárjában a Foodapest élelmiszer-ipari kiállításon − amikor bemutatták a Csányi-birodalom agrárgazdasági részét −, kiderült, hogy a cégcsoport több mint huszonhétezer hektáros földbirtokon gazdálkodik. Mindez úgy lehetséges, hogy a földeken nemcsak − területalapú támogatásra jogosultságot adó − termesztést folytatnak, hanem jelentős erdőterületekkel és más e célra fenntartott mezőgazdasági birtokokkal is rendelkeznek. A 2011-es évből kiindulva, s a lehető legkisebb birtokméretet, a 16 ezer hektárt véve figyelembe − ami után a cégcsoport idén is benyújthatta támogatási igényét −, úgy ezek a cégek most feltételezhetően több mint egymilliárd százmillió forint területalapú támogatásra számíthatnak.
A hamarosan induló kifizetésekből Leisztinger Tamás agrár-cégbirodalma is komoly összegekre számíthat. A 2011-es lista alapján ezek a társaságok több mint 670 millió forint területalapú támogatásban részesültek. A vállalatbirodalmon belül legnagyobb támogatási összeget, 181 millió forintot a szocialisták idejében privatizált állami gazdaság, a szintén Leisztingerhez köthető Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt. vehette fel. A fentiekben felvázolt számítás alapján arra lehet következtetni, hogy az üzletember befolyása alá tartozó társaságok 11 500 hektár termőföldet művelnek. Ez esetben is feltételezhető, hogy a cégek birtokában vagy haszonbérletében lévő mezőgazdasági területek nagyságrendekkel nagyobbak, már csak azért is, mert a társaságok jelentős állatállománnyal rendelkeznek.
Miközben az agrár-élelmiszeripari ágazaton belül hazai mércével mérve úgy Csányi Sándor, mind a korábbi tőzsdei nagybefektető, Leisztinger Tamás is egyre nagyobb birodalmat épít, hozzáállásuk merőben különböző − állította annak idején a Figyelő című hetilap. E szerint a két meghatározó hazai agrárvállalkozó befektetési és üzleti filozófiáját, sőt a megtérülés elvárt tempóját tekintve is szöges ellentéte egymásnak. Ugyanakkor alapvetően nem versenyeznek a másikkal, hanem előfordul, hogy éppenséggel társtulajdonosként is együttműködnek. Az egyik legkomolyabb közös üzletük a Pick szalámigyár adásvétele lehetett, amelynek során a Gazdasági Versenyhivatal \"tekintetét kerülve\", Leisztinger értékesítette a pletyka szerint az OTP vezetőjéhez köthető két − bérből és fizetésből élő − személynek a szalámigyárat. Ezt követően átkerült a Csányihoz köthető cégek tulajdonába.
