Szokatlan fürgeséggel kezeli az Európai Bizottság az uniós áfarendszer átalakítását: az úgynevezett gyors reagálású mechanizmus alig néhány hónap alatt állt össze. Ennek legfontosabb eleme többek között a tagállamok és az unió közti kommunikációban csapódik majd le. Így a tagállamok kérhetnek ideiglenesen fordított áfafizetést bizonyos termékekre, s ezt az unió azonnal el is bírálja majd. Emellett fontos elem lesz 2015-től több termék, szolgáltatás esetében az általános jellegű fordított áfafizetés. Tipikusan ilyen lesz az it-termékek értékesítése - a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szinte bejelentette a bevezetését, ám a nemzetgazdasági tárca tegnap cáfolta ezt.
A határozott fellépés része az adminisztráció javítása minden fronton. Jóllehet ez nem hangzik túl izgalmasan, valójában ez az a pont, ahol nagyon könnyen kijátszható a rendszer. A közösségi ügyletekről készül ugyan automatikus adatszolgáltatás − a cégeknek negyedévente kell jelentést készíteniük az ügyleteikről, s ezek az adatok összevethetők −, ám a gyakorlatban ez csak arra jó szinte, hogy utólag fel lehessen göngyölíteni egy-egy csalássorozatot.
A tagállami hatóságnak, így a NAV-nak lehetősége van a gyanús ügyletek adatait megkérni, ám jó eséllyel fél év, amíg az információ rendelkezésre áll. A NAV bizonyos idő, egy negyedév vagy még több után figyelni kezdi a gyanús céget, cégcsoportot. Általában kell a gyanún kívül más is, de ha azonnal meg is kéri az adatokat például Németországtól, több hónapig is eltart, mire kap valamit. Vagyis egy csaló cégnek több hónapja van arra, hogy szinte garantáltan zavartalanul ügyködjön.
Kérdés, hogyan lehet ezt a rendszert annyira felgyorsítani, hogy akár az első ügyletnél nyakon lehessen csípni a csalókat. Ez azért is különösen nehéz, mert az adócsalást csak utólag lehet megállapítani, nincs ráutaló magatartás vagy vélelmezhető szándék, ami alapján le lehetne csapni. Mindazonáltal az adattovábbítás gyorsítása és az ügyintézés egyszerűsítése a végletekig sokat segíthet abban, hogy ne lehessen a szabályozás mögé rejtőzni és hónapokig, évekig módszeresen csalni. Az adattovábbítás, adatátadás persze nemcsak az unió álma, s messze nem csak az áfáról szól. A cél teljesen más, de az OECD és a G20-államok is abban látják a nemzetközi adócsalások, agresszív adótervezés és adóeltitkolás elleni fellépés sikerét, hogy az egyes államok automatikusan szórják az adatokat egymásnak. A teljes átláthatósággal olyan információk is nyilvánvalók lesznek, amelyek most rejtve vannak a hatóságok elől. Nem elsősorban offshore számlák adataira kell itt gondolni − bár arra is −, hanem cégek, magánszemélyek érdekeltségeire, tevékenységeire. Amelyek alapján leszűrhető lesz, hogy egy cégcsoport valóban ott fizet-e adót, ahol működik.
Az adatok iránti olthatatlan vágy miatt szorongatja az USA és az EU is Svájcot, amelynek most legendás titoktartását kell részben feladnia, hogy megőrizhesse patinás jó hírét. Az Egyesült Államok persze nemcsak Svájctól szeretne mindent megtudni állampolgárai pénzügyeiről. A FATCA szabályozás értelmében a pénzintézeteknek valamennyi államban adatot kell szolgáltatni az USA adóhatósága számára az amerikai állampolgárok pénzügyi tranzakcióiról. Ha egy bank megtagadná ezt, automatikusan 30 százalék forrásadót kellene fizetnie az ügylet után. Ez jóval drágább, mint egy átlagos adó, ráadásul az sem lenne valami jó üzenet, hogy ilyen komoly titkolnivaló van a háttérben.
Reuters
