Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egy éve kezdődött a kamatcsökkentési ciklus, amivel máig 275 bázisponttal ereszkedett a kéthetes jegybanki kötvényekre garantált alapráta. Egy évvel ezelőtt a külső szemlélő számára még nem volt világos, mennyire teszik lehetővé akár a külső, akár a belső körülmények az ilyen elnyújtott kamatpálya fennmaradását, hiszen akkor még sem a fundamentumok − például az éppen megugró, 6,6 százalékos infláció kifutása −, sem pedig a nemzetközi befektetőket megnyugtatni hivatott IMF-megállapodás várható kimenetele és annak hatásai nem látszódtak. A monetáris tanács tagjai persze már tudhatták, hogy pár hónapon belül az infláció − a bázishatás mellett a kormányzati árszabályozásnak köszönhetően − össze fog roppanni, és a belső kereslet elfojtottsága miatt az inflációs fronton nem marad akadálya a ciklus beindításának. Az elmúlt egy évben az is kiderült, hogy a jegybank célja az időben előretekintő inflációs várakozások befolyásolása, vagyis az alacsonyan tartott árindex csak eszközül szolgált ahhoz, hogy a fontosabb nemzetgazdasági szereplők által várt árak alacsonyan horgonyozzanak. Az indoklás szerint többes ennek a nemzetgazdasági funkciója. Egyfelől a nominális bérek alakulása szempontjából fontos, hogy ne legyen árnyomás, vagyis a munkáltatóknak ne kelljen a létfenntartás költségeit kompenzálniuk. Másfelől az alacsonyan tartott árakkal lesüllyedő kamatok a forintban eladósodottak helyzetét − legyenek azok állami vagy magánszereplők − könnyíti meg hitelkondícióik javításával. Ez a terv viszont egyelőre nem jött be. A hitelpiaci kondíciók olyan kedvezőtlenek, hogy pusztán kamatvágásokkal nem lehet érdemben segíteni az adósság − részben deviza − leépítésében lévő szereplőkön, ezért a jegybanki célok eléréséhez a következő egy évben a kamatvágások helyett az egyéb nem konvencionális monetáris eszközök bevezetésének lesz szükségszerűen sokkal nagyobb szerepe. Ilyen értelemben a 25 bázispontról 10 bázispontra módosított kamatvágások jelentősége jelképes. Reálgazdasági szempontból az lesz fontos, hogy szeptembertől hogyan értékelik ki, majd fejlesztik tovább a vállalatoknak és később esetleg a lakosságnak is megcélzott jegybanki hitelcsatornákat.
