Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az MNB tegnapi sajtótájékoztatója előtt az elemzői várakozások 3-4 százalék közé várták az év végi alapkamatot. Mint arra a szakértők felhívják a figyelmet, az óvatosabbá váló monetáris politikának elsősorban külső sérülékenységi okai vannak, hiszen a hazai fundamentumok − így a továbbra is nyomott növekedési kilátások és a 2 százalék körül várható alacsony infláció − lehetővé tennék a folytatást.
Fokozott külső sérülékenység
A külső sérülékenységi elemeknek kétféle összetevője van. Egyfelől az illékony nemzetközi hangulat, ami az őszre várt amerikai jegybanki monetáris \"lassítás\" körüli izgalmakban meglehetősen felverte a feltörekvő országok hosszú futamidejű adósságának hozamát. Magyarország is ebbe a csoportba tartozik, ráadásul nálunk tetemes és relatíve rövid futamidejű az éven túli adóssághalmaz, ami az ország finanszírozását különösen érzékennyé teszi a nemzetközi pénzpiaci mozgásokra és a hazánkkal kapcsolatos elvárásokra.
Emiatt kell viszonylag nagy kamatprémiumot fizetni a magyar adósság után a referenciának számító német vagy amerikai kötvényekhez képest. Márpedig ha ősszel valóban megérkezne egy monetáris fordulat előszele és folytatódna a fejlett térséget jellemző hozamemelkedés (egyes piaci vélemények a 10 éves amerikai hozamot a jövő év végére 4 százalék fölé várják), az tarthatatlan helyzetet idézhet elő a magyar piacon és nagyon gyorsan megfordíthatja az eddigi kamatpályát. Nemcsak emiatt indokolt az óvatosság, hanem a magyar választásokhoz közeledve lehet pár olyan országspecifikus változás, ami a magyar kockázati árakban is jelentkezni fog. Az elmúlt években kialakult bizalmatlan légkörben ugyanis még a jó szándékkal született, de mondjuk nem túl tisztán kommunikált kormányzati elképzeléseket is sokszor félreértették a piaci szereplők, nem beszélve azokról az \"unortodox\" lépésekről, amelyeken nem volt mit félreérteni.
Nyugalmi helyzet
Furcsa helyzet alakult viszont ki az elmúlt pár hétben, ugyanis a magyar gazdaságpolitikának sikerült egy olyan nyugalmi helyzetet kialakítania, ami miatt a feltörekvő térséget is elérő hozamemelkedés a magyar piacon megkésve és csak visszafogottan jelentkezett. Lényegében ez tette lehetővé a kamatcsökkentések eddigi folytatását. Hogy ez itt most valóban megáll-e, függ tehát egyfelől a belső nyugalmi állapot fennmaradásától, amivel kapcsolatban a választások közeledtével jogosan kételkedhetünk. Másfelől a külső környezetben várt kibontakozó szélirányváltás valószínűleg előbb vagy utóbb − a magyar kormányzat lépéseitől függetlenül is − eléri a hazai piacot, és akár egy látványos kockázatifelár-növekedésben is testet ölthet.
A hitelesség marad a cél
Az óvatosság egyébként nemcsak indokolt az MNB részéről, hanem kommunikációs eszközeikkel törekszenek is erre a monetáris tanács tagjai, erre utal a tegnapi tisztázó szándékú tájékoztató is. A legutóbbi, júniusi döntés jegyzőkönyvéből tudjuk például, hogy mind a hét tag a vágásra szavazott, vagyis a cél az egység megteremtése. Hitelességi kérdésnek tekinthető az is, hogy folyamatos vágásokkal igyekszenek a tanács tagjai nem meglepni a piacot, hanem megágyazni a döntéseknek.
Mit áraz a piac?
Érdemes hozzátenni, hogy a horizonton kirajzolódó kockázatokra a hazai piaci szereplők is egyelőre érzéketlenül reagálnak, amit jól mutat, hogy hiába a devizahitel-szerződések körüli mizéria, a monetáris politika körül fogyó levegő, az előretekintő határidős kamatlábak jó másfél hónapja először ismét a kamatcsökkentési sorozat folytatását kezdték el árazni. A piaci várakozások persze mindig túllőnek, és nagy kilengésekkel követik csak le a valós kamatpályát, két hónapja például 3,25 százalékos év végi rátát áraztak, ami aztán pár hét alatt visszakorrigált 4 százalékra. Most viszont ismét 3,73 százalékon áll a hat hónapra előre szóló három hónapos határidős kamatláb, vagyis a piac minden körülmény ellenére hisz még egy utolsó, augusztusi vágásban.
