Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Úgy fest, egyelőre még a kormányzati oldalon sem kristályosodott ki, hogy milyen irányba lépne a kabinet a devizahitelek problematikáját megoldani hivatott javaslattal, amelyről először Navracsics Tibor beszélt kedden a Hír Tv-ben. Egyes hírek szerint az igazságügyi miniszter kicsit előreszaladt, amikor konkrét megoldási javaslatokat vázolt, ennek volt betudható, hogy egy nappal később Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter már arról beszélt, hogy a kérdésben előzetes tárgyalásokra van szükség a Magyar Bankszövetséggel. Miután banki körökből származó információink szerint egyelőre egyetlen javaslat sem forog közkézen − az első érdemi megbeszélésekre a jövő hét elején kerülhet sor −, lényegében lehetetlen számszerűsíteni, milyen kockázatokkal néz szembe a bankszektor.
A legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a kormányzat a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon tenné lehetővé minden devizahiteles ügyfélnek, hogy visszafizessék hiteleiket, s az árfolyam-különbözetből adódó terhet teljes egészében a bankokra terhelné. Ez ugyanis még a végtörlesztésnél is komolyabb tételt jelentene, tekintve, hogy a svájcifrank-hitelek folyósítása döntően 150-160 forint körüli árfolyamon történt. Szóba kerülhet az árfolyamváltozásból származó teher megosztása is, de az állam gyakorlata nem túl szívderítő a bankok számára, hiszen − például az árfolyamgátnál − saját hozzájárulását a bankadóból, azaz lényegében a bankoktól szedi be, ezt a bevételt bármikor növelheti − jó példa erre a 208 milliárdos többletilleték-előírás.
Érzékeny kérdés, hogy a szabályozás során − szemben a miniszterelnök rádióinterjújában elhangzottakkal, amely szerint a bajba jutott hitelesek nagy részénél a tőketörlesztés már megtörtént − elfogadják-e az annuitásos hitelek konstrukciójának azon sajátosságát, hogy a tőketörlesztés zöme a futamidő végére tolódik, azaz a most fennálló tőketartozást forgatják-e át más árfolyamon.
Azzal kapcsolatban, hogy kire vonatkozhat a megoldás, egyértelműbbnek tűnik, hogy a teljes érintetti körre kell kiterjeszteni a javaslatot, mivel a késedelmes fizetőket aránytalanul nagy támogatás illetné meg az eddig ugyancsak nagy nehézséggel megküzdő, ám rendszeres törlesztőkkel szemben. (A 226 ezer lakáscélú devizahiteles 16 százaléka nem fizette rendben hitelét március végén.)
Szakértők szerint fontos kérdés, hogy a kormányzat kitart-e azon − eddig következetesen képviselt − álláspontja mellett, amely szerint bármilyen segítség csak a lakáscélú jelzáloghitellel rendelkezők számára áll nyitva − főleg akkor, ha tudható, hogy a fizetési gondokkal küszködők jelentős részét épp a \"kényelmi\" célokra felvett szabad felhasználású jelzálog- vagy az autóhitel nyomja leginkább. Ugyancsak fontos kérdés annak biztosítása, hogy kiutat − s esetleg költségvetési pénzt − csak azok a hitelesek kapjanak, akik nem befektetési célal, második-harmadik lakásuk megvásárlására, hanem valóban saját lakhatásuk biztosítására vettek fel kölcsönt.
