Az üzemeltetőké a hostelezés extraprofitja

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A romkocsmák elterjedése, a globális reklám nyomán megjelenő mulatni vágyó turistahad ütemesen értékteleníti el az érintett térség ingatlanait − mondta lapunknak Beák Attila, a Magyar Ingatlanszövetség (Maisz) elnökségi tagja. Az éjszakai zaj, az ablakok alatt dohányzó tömegek elől menekülnének a lakástulajdonosok, csakhogy a szórakoztatás favorizálása miatt a magánvevők szinte eltűntek. A térség üzleti célú hasznosításában azonban még most is sokan látnak fantáziát és ez nem csupán az új meg új romkocsmák nyitására vonatkozik. A turistatömeg elszállásolására a közeli, de legalábbis belvárosi hostellé avanzsált lakások szolgálnak, ami a lakáspiac speciális szegletében jelent felfokozott keresletet. A két-három napra érkező fiatalok a központi fekvésű, 10-20 eurós/fő/éj szállásokat keresik, így virágzik a rövid távú lakáskiadás. Az ilyen bérlő biztosan mindig fizet, és sokkal kevesebb gondoskodást kíván a hosszú távúaknál − hangsúlyozza Beák Attila, aki szerint az állandó tartózkodásra alkalmatlanná váló lakásoknak ez adhat perspektívát. Ami az árakat illeti: míg 2008−2009 táján 320−350 ezer forintról indult a belső VII. kerületi négyzetméterár, ma 200−250 ezer forint között vásárolják fel a befektetők az ingatlanokat.

Nő a bérbeadásra vásárló befektetők érdeklődése a belvárosban − erősítette meg lapunknak Salusinszky Gergő, az Otthon Centrum (OC) belvárosi területi igazgatója. A hosszú távú kiadásban gondolkodók a garzontól kezdve a maximum 90 négyzetméteres lakásokban érdekeltek, a rövid távú kiadásra koncentrálók viszont minél nagyobb lakásokat keresnek, sokszor egy egész szintet felvásárolnak. A hostel célú hasznosításnál nincs jelentősége a lépcsőház, a bejárat vagy a ház állapotának, csak a szélsőségesen rossz állagú épületek esnek ki a rostán. Kedvelt a felújítandó lakás: a hostel beindításához szükséges rendbetételre és a berendezésre 50−100 ezer forintot költenek négyzetméterenként.

A nyaranta átlag 80, telente 40-50 százalékban kihasznált belvárosi hostelek látszólag sokkal nagyobb bevételt generálnak, mint a hosszú távú bérbeadás (személyenként 30 euró is lehet egy éjszaka egy jobb szálláson), ám az extraprofit rendszerint nem a tulajdonosnál, hanem az üzemeltetőnél csapódik le. A  szolgáltatás ugyanis elég bonyolult ahhoz, hogy infrastruktúra, némi szakértelem és rengeteg szabadidő nélkül valaki a főállású munkája mellett megfelelő színvonalon ellássa, ezt felismerve számos vállalkozás alakult a hostelek menedzselésére. Az üzemeltető cégek valamivel a piaci ár felett, hosszú távra bérbe veszik a befektetőtől az ingatlant, működtetik a honlapot, ellátják a napi feladatokat és viselik az üres időszakkal járó kockázatot. Salusinszky szerint azok a hostelező befektetők, akik saját üzemeltető céget működtetnek vagy maguk üzemeltetnek, 10−12 éves megtérüléssel számolhatnak. A hosszú távú bérbeadók és azok, akik a hostelüzemeltetőnek adják bérbe a lakásaikat, évi 5-6 százalékot könyvelhetnek el, így a befektetett tőke 18−20 éves megtérülésével kalkulálhatnak.