Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Mennyire működik ma üzleti alapokon a magyarországi sport?
− Becsléseim szerint a teljes magyar sporttermelésben nagyjából hetven százalékban közpénzek mozognak. Sokrétű a történet, mert a sportolók jó része amatőr, vagyis egy úszó mondjuk jegyet vált az uszodába, azonban azért jóval kevesebbet fizet, mint amennyibe az uszoda fenntartása kerül, ezért a belépőjegyekből befolyó pénzt például önkormányzati forrásból kell kipótolni. Ráadásul az egész sportfinanszírozást \"megbolondította\" a társaságiadó-kedvezmény, mely az elmúlt három évben nagyjából évi 30-40 milliárd forint pluszpénzt hozott az érintett sportágaknak.
− Mi a helyzet a profi klubokkal, amelyeknek elvileg el kellene tartani magukat?
− A kiemelkedő kluboknál formálisan nagyon kevés a közpénz, de egy szinttel alatta a stadionfenntartásban vagy az utánpótlás finanszírozásában rendre megjelenik az önkormányzati forrás. A klubok saját lábon állnak, de nem tartják el magukat, a tulajdonosoknak évről évre jelentős összeget kell betenniük a veszteségek fedezésére. Véleményem szerint a futball alapvetően egy szolgáltatás, mint például a fodrászat, ezért számomra a közvetlen önkormányzati támogatás is elfogadhatatlan, hiszen más hasonló szolgáltatásokat nem támogatnak közpénzből.
− Az NB I-es labdarúgóklubok éves mérlegeit vizsgálva több olyan is van köztük, mely talán üzletileg rég csődben lenne, de a tulajdonosok évről évre fedezik a veszteségeket. Meddig lehet ezt ebben a formában működtetni?
− Mindez nem új keletű jelenség, a jelek szerint hosszú távon fenntartható a működési modell. A nemzetközi világban is megszokott, hogy valaki például a futballban elszenvedett veszteségeit kapcsolati tőkére váltja, vagyis azért fektet komoly összegeket egy klubba, hogy ezzel más területeken előnyöket szerezzen. A másik út az, amikor egy tehetős vállalkozó úgy gondolja: megteheti, hogy a vagyonából a futballra is áldozzon.
− Hány profi futballklubot tud eltartani a magyar piac?
− Én régóta azt mondom, hogy kis ország vagyunk, lehetetlen 16 első osztályú és 32 másodosztályú klub fenntartása, nem reális, hogy 48 csapatra való játékos csak a futballból éljen Magyarországon. A nyolcmilliós New Yorkban például öt sportágban van összesen tíz profi csapat.
− Mi a véleménye az állam által építendő stadionokról? Megtérülhet valamikor e beruházások költsége, egyáltalán van gazdasági racionalitásuk?
− Mindenképpen van racionalitásuk, de az már sokkal komplikáltabb kérdés, hogy megtérülhetnek-e. A profi klubok, amelyek az új stadionokat használni fogják, biztosan profitálnak majd belőle, hiszen növelhetik bevételeiket. A kérdés az lesz, hogy ezzel a többletbevétellel mihez kezdenek. A feltételek akkor változnának meg, ha a teljes bevétel növekedne, nem csak a jegybevétel, vagyis ha a modernebb stadion adta pluszpénzt nem más források kiváltására használnák fel. Hat-nyolc felújított vagy új stadion már összeállhat egy olyan rendszerré, amely az egész magyar futballt érdekesebbé teheti a befektetők számára is, így végső soron a többi klub is profitálhatna ebből.
− Mennyiben különbözik más sportágak finanszírozása a futballétól; nehezebb szponzort találni egy kézilabda- vagy vízilabdacsapatnak?
− Akármit gondolunk, a futball kulturálisan a vezető sportág Magyarországon, vidéken sokáig nem nagyon volt esély más sportot űzni. Éppen az a futball vonzereje, hogy viszonylag könnyen űzhető, nem kellenek hozzá speciális felszerelések. Egy településen sokáig fontos közpolitikai kérdés volt, hogy legyen jó futballcsapat. Én úgy látom, hogy mára megindult a szükséges differenciálódás, egyre elfogadottabbak lesznek más sportágak is − akár a futball rovására. Ma már egy jó menedzsmenttel például egy női kézilabdacsapat finanszírozása sem esélytelen, nem evidens, hogy egy cég a futballra költi szponzorációs keretét.
− Kényes kérdés a fizetések témaköre. Mennyiben tudnak versenyezni más sportágak a profi focisták fizetésével?
− Mára már tudnak versenyezni: a vízilabdában, kézilabdában például a világklasszis játékosokat meg kell fizetni, és középszinten sem lehet ma már ingyen játékost szerezni. A futballban nagyok a különbségek a fizetéseknél is, a magyar sztárjátékosok, válogatott labdarúgók többet keresnek, mint bármely más sportágban. A nem csapatsportágaknál vegyes a kép: egy kajakos vagy vívó esetében biztosan alacsonyabb a fizetés, vannak amatőr sportolók is, de az olimpiai bajnokok vagy az ahhoz közeli szinten lévő sportolók már kereshetnek úgy, mint egy közepes focista.
