Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egyelőre kiszámíthatatlan, milyen hatással lesz a történelmi borvidékekre a Balaton-törvény legutóbb elfogadott módosítása, amely megkönnyíti az önkormányzatoknak az egyes településrészletek hasznosítása szempontjából fontos besorolások megváltoztatását. A fő kérdés az lesz, hogy az ingatlanforgalmazók és a helyi ingatlantulajdonosok részéről óriási nyomásnak kitett önkormányzatok miként kezelik majd a C egyes kategóriát, a védett szőlőket és általában a történelmi borvidékek érdekeit − mondta lapunknak Jásdi István, a csopaki Jásdi Pincészet tulajdonosa. A hatályos törvény kidolgozása és társadalmi vitája során a szőlészetek és borászatok rengeteg ötletet adtak arra, hogyan lehetne megóvni a vidék jellegzetességének számító borvidékeket, például a szőlőhegyi építési engedélyek kezelésével − emlékeztetett Jásdi.
A végleges szövegbe azonban már nem került szankció arra, ha az egykori kis szőlőkhöz tartozó pincék, épületek körül a későbbi nyaralótulajdonosok engedély és bejelentés nélkül kivágták a szőlőket. A különböző állami nyilvántartásokban egészen eltérő, hogy mekkora a Balaton környéki szőlőterület − a kivágott szőlőket a legritkább esetekben soroltatják át a földhivatalnál más művelési ágba, de például a hegyközségekhez már nem jelentik be művelt területként. A hatóságok pedig elvétve ellenőrzik a helyszínen a változásokat; a vizsgálatok leggyakrabban a regisztrált termelők gazdálkodását érintik, de a nyaralótulajdonosokra, a szőlőhegyeken lévő pincék és házak birtokosaira alig jut figyelem − mondta Jásdi István. Egyes becslések szerint az elmúlt húsz évben eltűnt a történelmi balatoni szőlőterület fele.
Az biztos, hogy a törvénymódosítás filozófiája, mely szerint akár területi áldozatok árán is engedik a fejlesztéseket, nem veszi figyelembe azt, hogy a nagy felület ellenére csekély a tó víztömege és mindössze 3 méter az átlagos mélység − közölte Jásdi. Példaként a Balatonnál sokkal nagyobb turistaforgalmat bonyolító Genfi-tavat hozta fel, ahol egyenesen tiltják, hogy a tó környéki, igen kiterjedt szőlőkben építkezzenek. Pozitív példaként említette ugyanakkor a csopaki önkormányzatot, amely évekkel ezelőtt kijelölt egy védett szőlőterületet, ahol tilos a más célú építkezés. Jásdi szerint nincs szükség a tömeges vízparti vagy akár a szőlőbeli építkezésekre, mert ezzel leértékelik a meglévő ingatlanvagyont. Az egykori birtokok nem szőlőműveléssel foglalkozó jogutód tulajdonosai szintén az építési szabályok lazításában érdekeltek, illetve abban, hogy újabb betelepülők már ne legyenek a szőlőkben, mert ez tovább növeli az ő területük értékét. Jelenleg egy hektár szőlőterület átlagos értéke 10 millió körül van az északi parton − ha viszont panorámás építési telekként van nyilvántartva, akkor akár 50 millió forint is lehet, ez pedig már komoly lobbierőt képes megmozgatni. A balatoni borvidékeken az egyéb építkezések helyett inkább a táj eredeti képének helyreállítását, vagyis a szőlők újratelepítését kellene támogatni − tette hozzá a csopaki borász.
