Május közeledte a cégek többsége számára a könyvvizsgálati időszak végét, valamint a társaságiadó-bevallás elkészítését jelenti. Emellett immár közel tíz éve a transzferár-nyilvántartások elkészítésének feladata is ekkor jelentkezik. E hosszú múltra tekintettel gyakorlatilag már minden, kapcsolt vállalkozással tranzakciót bonyolító társaság rendelkezik valamilyen transzferár-nyilvántartással, amiből adódóan az adóhatóság hozzáállása is egyre inkább elmozdul a formai ellenőrzéstől a tartalmi felé. Jól mutatja ezt, hogy a nyilvántartási kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott bírságok értéke évről évre csökken, míg a megállapított adókülönbözetek értéke jelentősen növekszik.
Az átfogó adóvizsgálatok programja már jó pár éve tartalmazza a transzferár-dokumentációk vizsgálatát, így akihez az adóhatóság bejelentkezik, számíthat arra, hogy e nyilvántartásokat is át kell majd adnia. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján biztos, hogy nem lesz elég, ha a dokumentáció minden kötelező elemet tartalmaz, a revizorok a funkcionális elemzést, a gazdasági elemző részt és az összehasonlító tanulmányt is alaposan át fogják nézni, legalábbis az adózó méretéhez viszonyítva nagyobb tranzakciók esetén. Ezért bár egyre több vállalkozás próbálkozik maga elkészíteni transzferár-nyilvántartásait, érdemes legalább néhány évente felülvizsgáltatni azokat olyan szakértővel, aki az adóhatóság legújabb ellenőrzési gyakorlatát is jól ismeri. A külföldön készített nyilvántartások (az úgynevezett master file-ok) pedig szinte biztos, hogy fennakadnak az adóhatóság hálóján.
Nemcsak az adóhatóság megközelítése változott sokat az utóbbi években, a transzferárazással kapcsolatos jogszabályalkotás is magasabb fokozatra kapcsolt. A vonatkozó (2009-es) rendeletet 2010 végén már módosították, majd 2013. március 5-én került fel a kormányzati honlapra a legújabb tervezet. E módosítások egyik fő célja az adminisztratív terhek csökkentése, azonban immár legalább ennyire fontos szerepet kaptak a gyakorlat egyértelműsítése irányába ható rendelkezések is.
A legutóbbi változtatások várható hatásai felemásak. Kedvező például, hogy jelentősen csökkenti a nyilvántartás-készítési terheket az 50 millió forintos határ (ennél kisebb összegű tranzakciókra nem szükséges nyilvántartást készíteni) évenkénti értelmezése. Ugyanakkor több olyan tétel is szerepel a tervezetben, amelyek értelmezése nem egyértelmű: ilyen például a fő tevékenység meghatározása az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásoknál, hiszen a funkcionális elemzés sok esetben erre nem tér ki (főleg, ha külföldről nyújtják a szolgáltatást, ahol azt nem is dokumentálták).
Hasonlóan komoly kavarodás várható a nem forintos ügyletekre előírt árfolyamszabállyal, hiszen az gyakran torzító lehet, illetve azok számára, akik forintban vezetik könyveiket, akár az összes lekönyvelt kapcsolt tranzakció átértékelésével is járhat. Az sem egyértelmű, hogy a független féltől származó költségek változatlan formában való átterhelésekor hogyan valósul majd meg az allokációs kulcs szokásos piaci voltának bizonyítása.
A tervezet legnagyobb horderejű módosítása ugyanakkor kétségkívül az új, adatbázisszűrésekkel foglalkozó melléklet. Az ebbe foglalt rendelkezések kimondatlanul is egy adatbázis használata felé terelik az összehasonlító tanulmányokat, és szinte diszkreditálnak egy egyre szélesebb körben terjedő, magyar fejlesztésű, olcsó adatbázist. Tény ugyanakkor, hogy ez utóbbi alapvetően nem is alkalmas transzferárazási célra, hiszen alapvető fontosságú információk nem állnak benne rendelkezésre. Ráadásul az új melléklet több előírása sincs összhangban az elmúlt időszak adóhatósági megállapításaival (tartós veszteség megítélése, interkvartilis tartomány használata stb.). Ezzel kapcsolatban mindenképpen érdekes, mi lesz a végső változatban és ez esetleg hogyan változtatja meg az adóhatóság megközelítését vagy akár a bíróságok gyakorlatát.
A rendeletmódosítás még csak tervezet, egyelőre nem is tudható, mikor fogja aláírni a nemzetgazdasági miniszter. A végső tartalom ennek megfelelően még módosulhat, ugyanakkor az továbbra is biztos, hogy számos kérdés majd csak a gyakorlati alkalmazás során fog tisztázódni. Ez sok esetben azt jelenti, hogy csak néhány év múlva, amikor az adóhatóság azon éveket fogja ellenőrizni, amelyekre először alkalmazhatók az új szabályok. Mindazonáltal az új szabályok a 2012-ről szóló dokumentációk esetében várhatóan már mindenképpen alkalmazhatók lesznek, ezért legalább az összehasonlító tanulmányokat már e rendelkezéseknek megfelelően érdemes elkészíteni.
