Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (Agrya) távol maradt az agrárkamarai választásoktól, majd az új szervezet legitimációjával kapcsolatban keveredett nyilatkozatváltásba a Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamara átmeneti elnökségével. Miért nem állítottak önálló jelöltlistát?
− Kevés volt az idő a felkészülésre, 11 nap állt rendelkezésre, ami komolytalanná tette a folyamatot − többek között ezért döntöttünk úgy, hogy nem indulunk a választáson. A végén csak az a Magosz állított listát, amely a választási eljárást kidolgozó kamarai ideiglenes elnökség kétharmadát adja. Egy jelölt állítása már a Kádár-rendszer végén is illetlennek számított, ezért is vezette be a Hazafias Népfront a kötelező kettős jelölést 1985-ben. A február 21-ére kijelölt pótszavazások előtt egy nappal is számos gazdálkodó kapott értesítést, hogy mégis szerepel a névjegyzékben, ebből is adódhat, hogy a legutóbbi hírek szerint a kamara vezetése a pontos tagnyilvántartás építésére szánná az idei évet. A megyei küldöttek számát a névjegyzék januári 186,7 ezer fős létszáma alapján határozták meg, február végére azonban 196 ezerre nőtt a jogosultak száma, ami szintén feloldásra váró ellentét, bár eredetileg 350-400 ezerre várták a leendő tagszámot. Ha ehhez viszonyítjuk a küldöttválasztások 14,5 ezres részvételi számát, már statisztikai hibahatárhoz közelít a valós arány.
− Mindez mennyiben mutat rá az ágazat mélyebb problémáira?
− A magyar mezőgazdaságban komoly bizalomhiány tapasztalható az intézményi struktúrákkal szemben, a konfliktust egy új kamarai rendszer oldhatná fel, a köztestületi funkciók mostaninál magasabb színvonalú ellátásával hatékony segítséget adva a versenyképesség javításához. Az alacsony részvétel azonban azt bizonyítja, hogy az ideiglenes elnökség elmulasztotta az esélyt, hogy meggyőzze a gazdálkodókat a tagság előnyeiről. Komoly feszültségekre számítunk a gazdatársadalmon belül.
− Mely területeken számít a legnagyobb problémákra?
− A kamarai tagdíj meghatározásánál vagy a beszedett pénzek felhasználásában. Hogyan dönthet egy néhány ezer szavazattal megválasztott testület a több százezer tagot, illetve az ágazat egészét érintő kérdésekben? Az agrárkamarai törvényben szereplő maximummal számolva milliárdos tagdíjbevételről szólna a vita, és óhatatlanul felmerülne, hogy rá lehet-e bízni ezt az összeget egy olyan szervezetből érkező elnökségre, amely beszámolója szerint 2011-es 12 millió forintos költségvetésében mindössze 300 ezer forint tagdíjbevétel szerepel? Kérdéses lehet, hogy a majdani elnökség mennyire képes megfelelni annak, hogy már nem érdekképviseletet, hanem egy köztestületet vezet. A Magosz-nyilatkozatokból egyelőre az látszik, hogy kevéssé. A földforgalmi törvény vitája még el sem kezdődött, mégis mind többször hallani, hogy a kamara jelölné ki a vétójoggal rendelkező földbizottságok tagjait − 13 ezer szavazat alapján döntve legalább egymillió földtulajdonos és mintegy 5 millió hektár termőföld használatának sorsáról. Az ágazati elképzelések szerint ráadásul a kamarai tagság annak is feltétele lenne, hogy megkaphatja-e a földhasználó területalapú támogatását, ami túlzott hatalmat biztosíthatna a testületnek, egy mondvacsinált etikai vétség miatt kizárt tagot évekre, de legalábbis a bírósági eljárás idejére meg lehetne fosztani járandóságától.
− Hogyan erősíthető a kamara társadalmi elfogadottsága?
− Felvethettük volna a szavazás megismétlését az előkészítés hiánya és az ebből fakadó alacsony részvétel miatt, nem gondolom azonban, hogy ilyen adminisztratív kérdésekkel kell a következő évet tölteni. Az Agrya ezért javasolta, hogy az ágazati érdekképviseletekkel és szakmai szervezetekkel a kamara érdemi együttműködési rendszert építsen ki.
− A közeljövőben egyszerre alakul át a mezőgazdaság működését meghatározó magyar és az uniós szabályozás. Mindez hogyan befolyásolja az ágazat és a fiatal gazdák jövőjét?
− Biztató, hogy az elmúlt években kialakult egy többgenerációs gazdálkodó családokból álló réteg, amely tudatosan készül a generációváltásra. Ha folytatódik a családi gazdaságok birtokkoncentrációja és a többgenerációs családok térnyerése, illetve a magyar és az uniós agrárpolitika is vonzóbbá teszi a fiatalok számára a területet, akkor 5-10 év múlva nem lesz gond az utánpótlással. A földtörvény egy fals vitába keveredett bele a kis- és a nagyüzem létjogosultsága kapcsán: szerintem egy 500-600 hektáros családi gazdaság már nagyüzem, ahol a termelés optimalizálásáról, innovatív eljárások alkalmazásáról gondolkodnak. Egyelőre nem látjuk, hogy a részletszabályokban miként érvényesülnek majd a generációs érdekek, a vitát a készülő üzemszabályozási törvény zárhatja le. Magyarországon külön kérdés, hogy a Közös Agrárpolitika inkább a szántóföldi növénytermesztést preferálja, ezért is gyorsult fel a birtokkoncentráció. Bízunk benne, hogy az üzemszabályozási törvényt sikerül összehangolni a nemrég megszavazott új Polgári törvénykönyvvel, illetve hogy a gazdákat érintő adóváltozások − hasonlóan a többi tagállamhoz − támogatják majd a szektor versenyképességét.
