Elhibázott az IC-szabályozás?

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Sokak szerint több szempontból is elhibázott szabályozást készít a nemzetgazdasági tárca a hazai bankkártya-elfogadás során a kártyakibocsátó bankoknak járó jutalék (interchange-díj) esetében. Tegnap a Portfólió már nyilvánosságra hozta azt az előterjesztést, amelyet a tervek szerint a március 13-i kormányülés tárgyal majd. A nem nyilvános javaslat szerint a hazai IC-díj az EU-n belül székhellyel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatók által bonyolított határokon átnyúló tranzakciók után közvetve vagy közvetlenül megfizetett díjak és jutalékok súlyozott féléves átlaga lesz. A súlyozást a készpénz-helyettesítő fizetési művelet értéke alapján végzi el majd az MNB −bár ez egyesek szerint még zavaros.

A bankkártyapiaci szakértők szerint furcsa, hogy egy, a kártyaforgalom egészéhez mérten szűk részpiac szabályozását vennék át a belföldi forgalomban. Bár érvként igaz, hogy elvben a határon átnyúló szolgáltatások kezelése drágább, és így furcsa, hogy a kártyapiac ott miért dolgozik olcsóbban, mint a belső piacokon, ám tény, hogy üzletpolitikai szempontok okán a kártyapiac mindig is − alacsonyabb díjakkal − támogatta a készpénzmentes fizetés elterjedését a határon átnyúló tranzakciók esetében. Tehette, hiszen a magyar kártyákkal külföldön lebonyolított tranzakciószám eltörpül a hazai forgalom mellett − 116,6 millió belföldi fizetéssel 8,2 millió külföldi kártyalehúzás állt szemben tavaly az első fél év során. Ugyanakkor az átlagos tranzakciós érték jóval magasabb a külföldi fizetéseknél − ott egy tranzakció átlagosan 15 610 forintos pénzmozgást jelent, míg itthon egy kártyás fizetésnél átlagosan 7030 forintról szól a számla −, vagyis a külföldi fizetésből kisebb díj mellett is több térül, ráadásul itt a bankok a marzson is nyernek.

A határon átnyúló díjképzés egyértelműen a Visa jelenlegi gyakorlatának leképezése, ám látni kell, hogy a Visa kényszerűségből ezt az IC-díjképzést alkalmazza Magyarországon; maguk is elismerik, hogy a hazai piac fejlődéséhez ez a díj kevés.

Adatok cáfolják az NGM azon álláspontját is, mely szerint a hazai kártyaelfogadó hálózat fejletlen, s az elfogadóhelyek lakossághoz viszonyított alacsony arányát a magas IC-díj okozná. Az MNB adatai szerint − a kiskereskedelmi forgalom 1,9 százalékos visszaesése és a forgalomban lévő kártyák számának folyamatos csökkenése ellenére − a pos-hálózat csak tavaly 10,2 százalékkal, 81 018 darabra bővült. Így már a régiós szintnek megfelelő fejlettséggel bírunk, miközben az IC-díj már most is nálunk a legalacsonyabb és a minisztérium által jegyzett véleményt eddig egyetlen felmérés sem támasztotta alá. Az NGM érdekesen érvel akkor is, amikor arról beszél, hogy a gyenge hálózat akadályozza a készpénzhasználat visszaszorítását, miközben lapunk kérdésére az NGM irányítása alá tartozó NAV ismerte el a közelmúltban, hogy célzott ellenőrzéseket nem terveznek a másfél millió forint feletti készpénzes tranzakciók visszaszorítása érdekében.

Lapunknak arra a kérdésére, hogy a készpénzhasználat visszaszorítását célzó intézkedések között hol tart a tavaly épp Matolcsy György által bejelentett kötelező bankkártya-elfogadás fokozatos bevezetése, az NGM az NFM-hez irányított. Ott viszont már korábban elutasították azt az ötletet, hogy uniós pénzből támogassák a kártyaelfogadás bővítését. Épp ezért indul a közeljövőben a MasterCard és az MNB támogatásával egy pos-telepítési projekt, ahol − tekintve, hogy a készülékeket kedvezményes díjért adnák a kereskedőknek − kiderülhet az is: vajon tényleg a díjmérték, avagy inkább a számlamentes forgalom igénye az, amely távol tartja a kereskedőket a kártyaelfogadástól. A szabályozással sokak szerint megvárhatta volna az NGM ennek a pilot projektnek az eredményét. A gyors szabályozás annak fényében is kapkodónak tűnik, hogy a hírek szerint az Európai Bizottság nyáron maga is napirendre tűzi az IC-díjak kérdését.