Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hamar szertefoszlottak tegnap azok illúziói, akik az olasz parlamenti választások első exit poll eredményei láttán azt remélték, hogy végre stabil kormánya lehet az országnak, az évtizedes pangásért nagymértékben felelős Silvio Berlusconit támogató jobboldal pedig eléggé meggyengül ahhoz, hogy ne nehezítse meg a reformok továbbvitelét. A délután három órai urnazárást követően még elképzelhetőnek tűnt, hogy a parlament mindkét házában többséget szerez a Demokrata Párt (PD) ernyője alá tartozó baloldal, nem lesz szüksége a távozó szakértői kormányfő, Mario Monti listájának támogatására sem, legfeljebb a piacok megnyugtatása − és korábbi ígérete beteljesítése − miatt köt vele szövetséget. Másfél órával később, amikor már előrehaladt a tényleges adatfeldolgozás − egyelőre csak a szenátusra −, már legfeljebb abban bíztak az elemzők, hogy a Pier Luigi Bersani vezette PD a némi csalódásra 10 százalék alatt maradó Montival együtt biztosíthat magának többséget a szenátusban. Ott ugyanis akkor már jobboldali fölényt mutattak a becslések (a két fő pártszövetség támogatottsága 30 plusz-mínusz 1 százalék körül ingadozott). Feltéve, hogy a képviselőházban − ahol Monti nem indult − meglesz a baloldali fölény, ez azt jelenthetné, hogy Bersaninak együtt kell kormányoznia a szerkezetátalakítást tavaly épp hogy elkezdő Montival.
Ez lett volna az a forgatókönyv, amelyet előzetesen az elemzők a legjobbnak tartottak, mondván, így a baloldal rá lesz kényszerítve olyan reformokra is, amelyeket egyébként nem tűrne el tőle a saját szakszervezeti bázisa. Az olasz növekedés elindításához ugyanis a versenyképességet felszabadító lépésekre van szükség, mint például a merev munkaerő-piaci szabályozás további lazítása, a zárt szakmák liberalizálása, a bénító bürokrácia leépítése. A Bersani−Monti tandem felállása azt jelenthetné, hogy az eurózónabeli partnereknek kevésbé kell aggódniuk az olasz finanszírozhatóságot kétségbe vonó, netán más országokra is átterjedő piaci reakciók miatt.
Lapzártánkkor úgy tűnt − a hivatalos belügyminisztériumi adatok alapján, több mint 50 százalékos feldolgozottság mellett −, hogy a baloldal csak a képviselőházban nyerhet, sőt a szenátusban a Berlusconi-féle jobboldalnak se lesz tiszta többsége ami igen bizonytalan kormányzást vetít előre. (A PD egyes vezetői már újabb választásról kezdtek beszélni.) Szinte semmit nem tudni viszont arról, hogy a protest szavazatokat besöprő Öt Csillag mozgalom mit kezd 20 százalék körüli támogatottságával − annak alapján, ahogy vezetője, a komikusból lett népvezér, az eurót is ellenző Beppe Grillo korábban hangoztatta, hogy senkivel nem lépnek szövetségre, elég nehéz elképzelni, hogy a két pólus bármelyikének a dolgát megkönnyítenék.
Reuters
