A magyar termékek kiskereskedelmi polcokon való minél nagyobb arányú megjelenítésének analógiájára hozta létre a kormányzat a Hungarikum Bizottságot, amely nemcsak termékeket, hanem szolgáltatásokat és tájegységeket is minősíthet a jelzővel. A szakma szerint kifejezetten előnyös a bizottság működése és a jelző használata, ám készpénzre váltható gazdasági előnye egyelőre még nincs a hungarikum jelzőnek. Sőt a szolgáltatások (idegenforgalom, vendéglátás) összforgalmában is elenyésző a jelző hozta többlet.
A piaci elemzők szerint az, hogy valamit hungarikumnak neveznek, önmagában nem növeli a minőségét vagy forgalmát. A házasság intézményével azonosítják a helyzetet. Vagyis ha valami elnyeri a hungarikum jelzőt, az nem változtatja meg a termék vagy szolgáltatás fogyasztóval való kapcsolatát, ám a listára kerüléssel már számon kérhetővé válnak bizonyos \"dolgok\", mint az esküvő után a jegyeseknél.
A hungarikum jelző a számonkérhetőség mellett erős pajzsot is nyújt. Megszerzését követően például nemigen lehet majd hozzányúlni a budapesti rakpartokhoz (csak roppant körültekintően), ha fejlesztésre kerül a sor. Ugyanez vonatkozik a tokaji borvidékre vagy akár a táncház módszerre.
Ugyanakkor a piaci szakemberek szerint félő, hogy a magyar termékekhez hasonlóan a hungarikum jelzővel ellátott tájegységek, módszerek vagy szolgáltatások minél előbb hasznot szeretnének húzni a megjelölésből, ami oda vezethet, hogy aránytalanul növekszik az ár és a \"terméket\" a belföldiek mind kevésbé lesznek képesek megfizetni.
